Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Sajnos elég gyorsan vége lett ennek a nyárnak, nekem úgy tűnik, mintha minden évben egyre rövidebb lenne. Na de sebaj, mert ez azt is jelenti, hogy a kisebb nyári szünet után újra van dalmegosztás, benne igazán sokféle zenével az egyszerű poptól a jazztechnóig, szép felvételekkel, mély mondanivalóval, és lenge öltözetű lányokkal, ezúttal ugyanis a Wellhello, az Emma Undressed és a Sensus is a marketing ennek az ősi módszeréhez nyúlt a saját klipjében. Na de melyik a legjobb dal szerintetek? A poszt végén kiderül, legalábbis akkor, ha szavazol valamelyikre.
Az első után a második tétel is videóklipet kapott a Gyík zenekar Alapmű című kislemezéről. Az EP egyébként nálunk debütált, és azt kell róla tudni, hogy a srácok nem kisebb céllal álltak neki, mint hogy elkészítsék tíz percben a világ új zenei alapvetését. Az még nem derült ki, hogy ez sikerült-e, de az tuti, hogy a zenekar véleménye szerint eddigi legkomplexebb anyagát hozta létre, és egyben a legrappesebbet is. Mindkét jelző igaz az I. tételre, ami egyáltalán nem rossz szám, a refrénje pedig kifejezetten fülbemászó, de a II. tételnél nem jobb, nem is csoda, hogy az kapott előbb klipet, ami amúgy egy fokkal érdekesebb is, mint ez a naplementés és igazán szépen fényképezett budapesti videó.
Az egy tök érdekes dolog a zenében, hogy gyakorlatilag bármilyen műfajt keversz össze egy másikkal, simán lehet, hogy az eredmény jó lesz, még akkor is, ha ezek a műfajok borzasztó messze állnak egymástól. Így például a dzsesszt és a technót is egymásnak lehet ereszteni, ahogy azt Kéri Samu tette Szipka-Loops néven futó egyszemélyes zenekarában, aminek nemrég jelent meg harmadik albuma Future Bass címen. Samu mindent teljesen egyedül csinál a felvételektől a keverésig, sőt, élőben is egyedül adja elő a dalokat, ami nem lehet egyszerű feladat a lemez címadó dalához készült videót nézve. Maga a dal amúgy borzasztóan fura és apokaliptikus, és annyi minden történik benne négy perc alatt, ami egy albumra is elég lehetne, de fel lehet fedezni benne tök jó dolgokat.
Szeptember 13-án jelenik meg a Baron Mantis második lemeze Modern Love címen, ami egy csomó aktuális témával foglalkozik majd, például a közösségi médiával, világpolitikai dolgokkal, a felgyorsult modern világgal és a szelfimániával is. Elsőként a címadó dal kapott klipet a lemezről, ami az elmúlt hónapok koncertjeit és stúdiózását mutatja be, és bár túl érdekesnek nem lehet mondani, az a lényeg, hogy a Modern Love egy egyszerű, de teljesen jó rockdal, úgyhogy reméljük, a lemez is hasonló lesz. Érdekes amúgy, hogy menet közben a duó egyik tagja, Victor Mantis átigazolt a Brainsbe, úgyhogy a lemezbemutató koncert egyben az ő búcsúkoncertje is lesz.
2016-ban alakult a budapesti Darjeeling zenekar, de a tagjai már jóval korábban ismerték egymást, annyira, hogy a zenekar neve igazából már 2011-ben megvolt. Jó sok idő kellett tehát ahhoz, hogy létrejöjjön a nyerő felállás, de úgy néz ki, hogy sikerült, mert a zenekar elkészítette első videóklipjét, pontosabban klipjeit, merthogy egyszerre kettőt hozott ki. A dalokra nagy hatással volt ez az átmeneti, szenvedős időszak, ami tele volt tagcserékkel, szakításokkal és újrakezdésekkel, ebből pedig így egy lassabb, szerelmes dal kerekedett ki, a Legacy, meg egy britpopos, gyorsabb, a This (Is a War), ami egyértelműen jobban sikerült, úgyhogy álljon most ez itt.
Két évvel ezelőtt foglalkoztunk utoljára a dalmegosztásban a debreceni Emma Undressed zenekarral, talán arról emlékezhet rájuk az, aki akkortájt is olvasta a rovatot, hogy popos metált játszottak egy kék hajú énekesnővel az élen. A koncepció megmaradt azóta is, de egyébként úgy tűnik, hogy szinte minden más megváltozott a zenekar körül. Leginkább az, hogy új énekesük van Zakar Szilvia személyében, akinek közel sincs olyan karakteres és jó hangja, mint elődjének, de nem csak miatta tűnik most, a Már ne várj alapján sokkal kevésbé érdekes zenekarnak az Emma Undressed, mint anno, a zenei alap is jóval jellegtelenebb, mint két éve, az összhatás pedig talán még inkább Evanescence-es. Szóval most nem úgy tűnik, hogy jó irányba tart a zenekar, de reméljük, hogy ez még változik a jövőben.
Egyik kedvenc dalához készített videóklipet az Ørdøg, ami a zenekar kisebb meglepetésére a közönségnek is egyből bejött, pedig azt hitték, hogy sokáig kell majd barátkoznia vele a hallgatóknak. A 100x100000 mágikus realizmus Ørdøg-módra és igazi antisláger Vörös András énekes szerint, amiben még prózai betét is van, méghozzá abból a regényből, ami a refrénben is szerepel, és amit amúgy pont nemrég fejeztem be, és mindenkinek ajánlok, mert tényleg nagyon különleges. Ahogy erre a számra sem lehetne rásütni, hogy millió ilyet hallottunk már, és ehhez mérten elég egyedi klipet is kapott, ami a filmezésben elterjedt camera tracking technológiával készült. Ez azt az eljárást jelenti, amikor az élőképes kamerafelvételbe kerül bele a számítógéppel létrehozott grafika, szóval igazából nem ment végig Budapest utcáin egy csontváz-ló, de mindenesetre elég királyul néz ki.
A Drastik Putto is új albummal jelentkezett a napokban, amely a Keptönamerika címet kapta. Valószínűleg a többségnek nem cseng ismerősen a név, pedig a zenekar 2012 óta létezik Mihalik Ábel jóvoltából, aki a Kispál és a Borz, valamint a Kiscsillag volt dobosa, most pedig zenekarával a Péntekhez egy könnyed szövegvideót is készített. A klip az instagramról ismerős filterkavalkád ellenére sem esett túlzásba, csak úgy, ahogy a dal maga sem. Könnyedén fogyasztható, a szelfiiszeretetet irónikusan körbejáró alterpop az, amivel szemben állunk, de semmivel sem több annál. Sőt, talán pont a túlhypeolt téma a hibás abban, hogy az új szám is kissé poposabb irányt vett, mint amit a fiúktól eddig hallani lehetett, de hát ilyen ez a popszakma. (Tina)
Úgy néz ki, hogy elég sokszor meghallgatta az Uptown Funk-ot a Wellhello, mert legújabb daluk, a Régi Szőke egy olyan funkos popszám, ami akár ennek a magyar verziója is lehetne. A dal témáját is sokszor feldolgozták már, egy lányról szól, akiért régen mindenki odavolt, és a szám ezzel együtt egy nagy nosztalgiázás is az elmúlt szép idők felett, amikor még a Snake volt a játék, és a haverok is mindig ráértek, ha el akartunk menni valahova. A klipnek is van egy kis funkos hangulata a kocsifeljárón játszó zenekarral, meg látjuk persze a vágyak tárgyát képező lányt is, akit Jablonczky Mónika látszik. Viszont az a helyzet, hogy bár a Régi szőke jobb szám, mint a pár hónapja debütált Odaút és Senki nem véd meg, a zenekar továbbra sem tud olyan szintű slágert írni, mint a Rakpart vagy az Apuveddmeg. Persze ez nem jelenti azt, hogy már nem is fog tudni.
Már negyedik klipjét készítette el a magát kézműves rockzenekarnak nevező Sensus, ami olyan dalokat szeretne csinálni, amikre egyrészt jó táncolni, másrészt komoly mondanivalóval is rendelkeznek. A Kettőből egy mondjuk pont nem az a nagyon táncos szám, és annyira nem is izgalmas, de mondanivalója tényleg van, az emberi játszmákról, szól, és arról, hogyan tulajdonítunk a másik tetteinek hamis okokat és vádaskodunk a nehéz időszakokban, milyen szerepeket veszünk ilyenkor fel, és hogyan tesszük ezáltal tönkre az emberi kapcsolatainkat, vagy ha nem is rontjuk el őket végleg, hogyan alakítjuk át azokat. Mindezt a klipben Lajtos Linda táncos és a zenekar frontembere kapcsolatán látjuk, akik már úgy megszokták a marakodást, hogy nem tudják egymást elengedni.
A poszt megjelenését a Cseh Tamás Program támogatta:
