Élőszereplős rajzfilmbuli - Gorillaz az Arénában

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nem vagyok Gorillaz-rajongó. Meg is lehet rögtön kérdezni, hogy akkor ugyan minek mentem el a koncertre? Azért, mert amennyi a Gorillazból eddig eljutott hozzám, az tetszett, még ha nem is késztetett arra soha, hogy elkezdjem a lemezeiket hallgatni. Ráadásul kíváncsi voltam milyen is lesz ez az egész rajzfilmesdi egy koncerten. Mivel soha egyetlen videót sem láttam az eddig lezajlott Gorillaz-koncertekről, így egyáltalán nem tudtam elképzelni mit is kapok majd. Vajon akkor ez most egy rajzfilm lesz-e zenei aláfestéssel vagy egy koncert, rajzfilmes vetítéssel. Utóbbi lett. Gyakorlatilag ez egy ugyan olyan koncert volt, mint amit a zenekarok 99 százaléka adni szokott, csak a vetítés volt adott a Jamie Hewlett által megrajzolt karakterekkel. (Fotók: Artlasso)

Szóval csak simán feljött egy rakás zenész, egy hattagú vokalista csapat meg Damon Albarn karmester és adtak egy jó koncertet. Ha rövid akarnék lenni ennyit mondanék. Persze annyiban azért más volt mondjuk egy Foo Fightershez képest, hogy itt a vetített figurák is tátogtak, így a zenének összhangba kellett lennie ezzel. Ebből aztán lett is kalamajka, az alap műsor végén ugyanis úgy belesültek egyik legnagyobb slágerükbe, a Clint Eastwoodba, hogy öröm volt nézni. Tényleg az volt, ugyanis mikor Albarn már nem tudta uralni a teljesen szétcsúszott zenét, és a felvételről szóló rappeléses részt leállította az egészet. Vöröslő fejjel röhögött egyet, mondta, hogy ez alkalmanként előfordul, majd mivel beszélnie kellett még, hogy alaphelyzetbe állítsanak mindent, így elmondta, hogy idén már másodszor játszanak itt, Budapest tök szép város blahblahblah, majd újrakezdték a dalt, és azt leszámítva, hogy Albarn mikrofonjának zsinórja (vajon miért csak neki volt vezetékes cucca?) majdnem megint leállított a számot, rendben lement az egész. Sőt, mintha innen, pont a baki miatt, kikapcsolták volna a rutin gombot, és igazi házibuli lett a ráadásból. Albarn még egy színpadra feldobott lófejet is felvett a Feel Good Inc. alatt, amitől a De La Soul egyik tagjának is röhögnie kellett, és Albarn énekelni sem tudott tőle, de már mindegy volt, a buli elszabadult, még az ülőhelyeken is táncoltak.

És igen, ott volt a hiphoplegenda De La Soul is, teljes tagsággal, csak azért, hogy két szám alatt felmenjenek a színpadra rappelni egyet, és rajtuk kívül még fellépett Peven Everett, Zebra Katz és Jamie Principle is, hogy a Gorillaz feat. XY számok is rendben legyenek. Persze nem lehetett mindenkit helyettesíteni, így volt, aki a kivetítőről szállt be a buliba, de egy pillanatra nem volt erőltetett az egész, minden klappolt az említett Clint Eastwood kivételével.

Nem voltam ott a júniusi, pár száz fő előtt lezajlott Gorillaz-koncerten, szóval csak a beszámolókból hallottam, hogy nem volt rossz, de ez az nagyfellépés kifejezetten jó volt. Előzetesen azt hittem, hogy egy lefelezett Arénával találkozom majd, mert valami miatt úgy gondoltam, hogy nem érdekel ez a zenekar azért ennyi embert itthon. Aztán kiderült, hogy ha nem is volt telt ház, egyáltalán nem voltak kínosan kevesen a bulin, és láthatóan mindenki jól érezte magát. Én is, szóval legközelebb már nem a kíváncsiság visz majd Gorillaz-koncertre.

Ezek a dalok voltak: