Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Valahol már írtam itt a Lángolón, hogy ugyan a raprajongásom mellett kapiskáltam a rockzenét is a '90-es évek legelején, de az igazi fordulatot Ice-T 1991-es O.G. Original Gangster című lemeze hozta el számomra. Azon mutatkozott be, rendesen, interjúval felvezetve a Body Count zenekar a Body Count című dalával. Rohadt keménynek éreztem magam 14 évesen attól a primitív, trágár reszeléstől, ami összekötötte számomra a hip-hopot a metállal. Életem első Metal Hammerét is azért vettem meg, mert ott volt rajta Ice-T neve. Szóval bedarált a sok riff, és teljesen ki voltam borulva, hogy 16 évesen nem jutottam el a zenekar 1993-as budapesti, rocklandes koncertjére. Ezt pótolhatom majd jövőre, ugyanis június 17-én fellép a zenekar a Budapest Parkban. Külön öröm, hogy egy olyan lemezzel jönnek, ami majdnem olyan mókás, mint a bemutatkozó. Mert hát, lássuk be, már az első album sem volt a muzsikalitás csúcsa, de az legalább valami új volt ezzel a Slayerbe oltott gengszterrapper mentalitással. Azóta csak rossz lemezt adtak ki, de az új valamiért betalált nem csak nálam, a kollégánál is. Szóval mi tuti megyünk Body Countra, és kurva kemények leszünk. (Közben kiderült, hogy 1997-ben is járt Budapesten a zenekar, de arra már nem is emlékeztem.)
