Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ahogy a sportesemények végén az újságírók/riporterek az aktuális sportolótól azonnal interjút kérnek és megbeszélik a teljesítményt és rövid értékelést eszközölnek, ennek mintájára a zenekritikusok is eljárhatnának ugyanígy egy-egy koncert végeztél.
Valami ilyesmi beszélgetést simán el tudnánk képzelni az énekessel egy két órás performansz után a zenekari öltözőben:
Helló Thomas! Hogyan értékelnéd a mai szerepléseteket?
Üdvözlöm az olvasókat! Hát nézd, szerintem az első félóra maga volt a pokol, szar hangosítás, béna közönség. Utána amikor már belejöttünk volna, akkor meg a gitáros tempót váltott és lehagyta a dobost, a billentyűs meg a végére mentálisan elfáradt. A riffek nem úgy sültek el, célt tévesztettünk, nem tudtuk megugrani a nevezési szintet sem.
Mit gondolsz, min úszott el a buli ténylegesen?
Sorolhatnám napestig, de a fő ok valószínűleg az lehetett, hogy a tegnapi edzőtáborozás helyett inkább a kocsmában ittunk, a várható közönség kielemzése helyett pedig a csajokat stíröltük vizenyős szemekkel.
Azért ennyire csak nem volt vészes az előadás, nem igaz?
Nem, persze, szeretek mókázni, de tény, hogy egyéniben jobban muzsikálnék, mint csapatban.
Akkor neked nem savanyú a szóló.
Vicces vagy, jöhetnél hozzánk jegyszedőnek.
