Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Valójában a mostani Dalmegosztásnak semmi köze sincs a karácsonyi ünnepkörhöz azon kívül, hogy a cikk most jelenik meg, hiszen a ma bemutatott zenék jóval korábban jutottak el hozzánk. De hogy egy legendás magyar hangmérnök és gitáros szavait idézzük, ami késik, az jön, és szerencsére az év vége előtt találtunk egy kis időt arra, hogy behozzuk a lemaradást ezen a téren. A mai összeállításban lesz tizenéve formálódó szólóprojekt, érdekesen megtekert punkos grunge rock, izgalmas hangszerelésű modern metal, egyszemélyes zenekar, instrumentális progresszív pop és egy minden kétséget kizáróan egyedülálló műfaji kísérlet. Ismerkedési lehetőség a hajtás után.
MMAMT - Folyó
Egyedi Péter, akit a közönség régóta ismerhet az Óriás, az Isten Háta Mögött, vagy az Annabarbi soraiból,
már a kétezres évek óta dolgozik a Mindenkinek megvan a maga története dalain, aminek eredményeként a bemutatkozó szólólemez január 15-én meg is jelenik. Az eredetileg hálószobaprojektnek indult formáció mára nagyzenekaros, izgalmas és szabad zenei kaland lett, az albumot záró Folyó pedig az anyag első nyilvánosságra hozott tétele. A kapcsolódó sajtóanyag szerint a személyes hangvételű dal minimalista hangszerelése nem lesz irányadó a lemez egészét tekintve, ugyanakkor az biztos, hogy felkelti az érdeklődést a továbbiakkal kapcsolatban, hiszen minden letisztultsága és egyszerűsége ellenére nagyon hangulatos, és tele van érdekes fúvós, billentyűs szólamokkal, amelyek tovább erősítik a bensőséges atmoszférát. A szerző szerint a Folyó azt foglalja össze, ki ő és hol tart jelenleg, én pedig csak annyit tennék hozzá, hogy ez a szerzemény abszolút méltó egy ilyen, szavakba és zenébe egyaránt nehezen önthető témához.
Kies - Megfordítanám
Nem mondhatnám, hogy kedvenc stílusom az a féle punkos hangulatú rockzene, amit a Kies játszik, de a Megfordítanám kiváló példa arra, hogy nem a cimke a fontos, hanem a tartalom. Meg persze az olyan apró zenei csavarok, mint a dal érdekesen ritmizált, felütésre érkező gitárriffje, amitől egy ilyen látszólag szimpla téma első hallásra elkezd működni, és amitől több lesz ez a bő két és fél perc egy hatezredik "háromakkordos punk rock" kvinttologatásnál. Szerencsére a szöveggel és a kifejezetten ragadós refrénnel is sikerült elkerülni a műfaji közhelyeket, így biztos vagyok abban, hogy az ízléses image videóval megtámogatott dallal garantáltan nyernek majd új hallgatókat, pláne, hogy az ilyen karakterű számok élőben is mindig jól működnek. Aki szereti a nem túlbonyolított, de ötletes, jó érzékkel elkapott grunge és punk hatású rockdalokat, mindenképpen tegyen velük egy próbát.
Glasskey - Atmosphere
A Glasskey 2018 elején alakult az Absent Distance és Cadaveres tagjaiból. A Bölcsföldi Zoltán - ének, Jakus Dávid - dob, Kelemen János - basszusgitár, Pencs Tamás - gitár felállású kvartett jövő év elején jelenteti meg első lemezét This Is The End Of Who We Are címmel, ennek előfutára az első klipdal, az Atmosphere. A modern metal elemket némi elektronikával és billentyűsökkel felütő szerzemény indítása számomra egy fokkal kiszámíthatóbb a kelleténél, de szerencsére kevesebb mint húsz másodperc múlva, egy kellemesen meglepő váltás után olyan témák sorozata indul el, amelyek bőven ellensúlyozzák ezt, és egyébként sem lehet számon kérni azt, ha egy zenekar törekszik a közérthetőségre. Az Atmosphere egyáltalán nem tipikus szerkezete, és az, hogy ennek ellenére több motívum is azonnal rögzül, kifejezetten okos, átgondolt dalszerzői munkára vall, a felvétel hangzása több mint rendben van, Bölcsföldi Zoltán pedig már a Cadaveres soraiban is bizonyította, hogy gyakorlatilag bármit el tud énekelni, ennek megfelelően itt sem okoz csalódást. Az Atmosphere mindenképpen biztató jel a teljes lemez előtt, a magam részéről kíváncsian várom a folytatást.
Teddy Harpo - Ride On
Medve Balázs Teddy Harpo nevű produkciója kissé szürreális hangulatú, de nagyon szórakoztató klippel jelentkezett, melyben az egyszemélyes zenekarként dolgozó előadó barátait és ismerőseit kérte fel arra, hogy némi mozgás-performansszal járuljanak hozzá a képi világhoz. A végeredmény pont olyan, mint a dal, amihez készült: a dob, gitár és harmonika hangszerelésre írt, élőben felvett Move On-ba rengeteg spontaneitás, jóleső lazaság szorult, ami kitűnően passzol ehhez a blues-gyökerű zenéhez. Maga a szám egyébként a nyáron megjelent Onemanband albumon hallható, ha valakit hozzánk hasonlóan elkerült volna eddig, és vevő az effajta produkciókra, még nem késő, hogy megismerkedjen vele.
SoNaR - Krimi
Az instrumentális progresszív popot játszó SoNaR egy eddig kiadatlan dalához hozott ki nemrég egy videót, ami sok szempontból számukra is újdonságot jelentett: a korábban megjelent klipjeikhez valamilyen formában mindig volt valami közük, most viszont úgy döntöttek, keresnek egy profit, és szabad kezet adnak neki. A Krimihez forgatott kisfilm megmutatja, hogy miért Miki357 az egyik legfoglalkoztatottabb kliprendező Magyarországon, hiszen a képi világ egy egyszerű, mégis különleges ötletet fejleszt művészi szintre, és ad új dimenziót az egyébként sem izgalommentes zenének. Maga a Krimi egy feszes, dinamikus ötletkavalkád három percben, amelynek megírásában Takács Zoltán Jappán is részt vett producerként, és amelyben ugyanúgy hallhatók zaklatott ütemek, mint szállós, visszhangosított gitárok, vagy szférikus billentyűszólamok. A bátran kísérletező zenekart jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik tudják értékelni a hallhatóan kitűnő zenészek által előadott, sokszínű, helyenként meglepő, de sosem tolakodó vagy öncélú instrumentális zenéket. Jóval nagyobb ismertséget érdemelnének, mert a maga műfajában ez kérdés nélkül világszínvonal.
Gravel Shores - I Follow the Snow
Mi történik akkor, ha egy black metal felől érkezett zenész megpróbálja megvalósítani az olyan előadók iránt világa
iránt érzett vonzódását, mint Taylor Swift, Ellie Goulding vagy Katy Perry? Valószínűleg valami olyasmi, mint a Gravel Shores I Follow the Snow dalában, és az ahhoz készült, amúgy teljesen "csináld magad" módszerekkel forgatott klipben. A Karst, a Svoid meg még egy sor hasonló underground csapat soraiból ismert Czakó Dániel projektje garantáltan kiüti majd a biztosítékot azoknál, akik szigorúan stílusok mentén gondolkodnak, akár zenei, akár vizuális szinten, ugyanakkor nem lehet elvitatni azt, hogy semmilyen szempontból sem egy átlagos produkcióról beszélünk. A dalt önmagában hallgatva egy érdekes, kevés, de jól elkapott motívumból dolgozó kompozíciót kapunk, amiben érdekes módon a nyilvánvaló popzenei jelleg ellenére is határozott atmoszféra érhető tetten, ami azoknak is vonzó lehet, akik a szerző által említett előadókat amúgy nem hallgatják. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a vizuális körítés megkönnyíti a dal befogadását, de ahogy a chilis csokoládénak is vannak fanatikus rajongói, úgy biztosan lesznek olyanok, akik a látottak és hallottak alapján szívesen ismerkednek tovább a Gravel Shores világával.
A posztot a Hangfoglaló Program és az NKA támogatta:
