Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Doyle Wolfgang Von Frankenstein, a Misfits emblematikus, pár éve már szólóban aktív gitárosa néhány napja a The Liquid Conversations podcast sorozatában ejtett el néhány keresetlen szót a zeneiparban jelenleg uralkodó állapotokról, és majd' húsz év távlatából igazat adott a Napstert beperelő Lars Ulrichnak. A folytatásban kemény, de őszinte szavak olvashatók.
Doyle nem kerülgette a forró kását, már az elején rátért a lényegre:
Az a leszarabb az egészben, hogy mindenki lopja a zenét. Kibaszott dollárszázezreket költesz arra, hogy elkészíts egy lemezt, és ezek a kibaszott geciládák csak úgy ellopják. És aztán még többet akarnak. Közben meg te vagy a fasz, amikor meet-and-greet akciókat csinálsz a koncertek után 50 kibaszott dolláért, hogy valamit visszahozz a kieső bevételekből. Tényleg azt gondolod, hogy akarok ezekkel az arcokkal találkozni? Nem akarok. Amikor vége a bulinak, csak egy zuhanyra vágyom, és arra, hogy ágyba kerüljek, akárcsak egy munkanap végén.
Doyle úgy fogalmazott, hogy akik kritizálják, amiért pénzt kér a meet-and-greetekért, azok kinyalhatják, valamint hogy sokkal komolyabban kellene szankcionálni az illegális letöltéseket.
Ha motorbicikliket építenék, és valaki ellopna egyet, az nem lenne bűn? Miért nem tudjuk megbüntetni az embereket azért, mert dalokat lopnak. 10 000 dollár már elég elrettentő lenne. Tényleg rendőrségi útra kellene terelni ezt. Zárják be az internetet egy kibaszott napra, és tegyék ezt rendbe.
Arra kérdésre, hogyan áll az illegális letöltések kérdésehez most, hogy a saját kiadóján keresztül adja ki az albumait, a következőt válaszolta:
Nem tudom. Hogyan tudnék ehhez hozzáállni? Te mit csinálnál? Hová kerül a lemez azonnal, amint valaki megveszi? Egyből fölkerül a netre, hogy bárki szabadon ellophassa.
A Napstert beperelő Metallicáról így nyilatkozott:
Lars Ulrichnak igaza volt, amikor beperelte a Napstert. És mindenki azt gondolta, hogy egy fasz. Nem magáért tette ezt. Neki megvan a kibaszott pénze. Az olyan kibaszott semmirekellőkért tette, mint én.
Akármennyire is indulatosan hangzik az, amit Doyle mond, valamilyen szinten meg lehet érteni az álláspontját. Ahogy ezt az interjú során ő is szóba hozza - kicsit kevésbé szalonképes hangnemben - még a legnépszerűbb streaming szolgáltatók is, hogy óvatosan fogalmazzunk, gombokat fizetnek az egyes lejátszások után. A Spotify egész pontosan 0,00014123 dollárt - átszámolva körülbelül 3 (!) fillért - kattintásonként. Ez azt jelenti, hogy 703 581 lejátszás után keres 100 dollárt egy művész. Ez az összeg 2016 decemberében csökkent a jelenlegi szintre, korábban 0.00022288 dollárt kaptak a művészek egy kattintásért. A prémium szintet elérő előadóknál ez a szám 0.00066481 dollár - körülbelül 18 fillér - tehát a száz dolcsihoz, átszámítva körülbelül 28 000 magyar forint - elég mindössze 150 419 lejátszás.
Ha hozzávesszük, hogy az underground stílusok esetében ekkora kattintásszámok kivételesnek számítanak, pláne Magyarországon, és tudjuk, hogy összesen 88 508 lejátszás kell egy semmi extra kategóriájú húrkészlet kiskereskedelmi árának kitermeléséhez, akkor máris látható, mekkora biznisz ma zenekarban játszani. De ahogy mondani szokás, senkinek sincs pisztoly tartva a halántékához. A teljes beszélgetés a sorozat Soundcloudjáról elérhető.
