Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egy Korn-lemez megjelenése ma már nem olyan zeneipari szenzáció, mint mondjuk a Follow The Leader idején volt 1998-ban. Szépen gyártják a lemezeket, kifejezetten sokat koncerteznek, kiszolgálják az amúgy stabilnak tűnő rajongótábort, de olyan megrázó erejű dolgokat nem tesznek le az asztalra, mint mondjuk a Life Is Peachy volt. Az új lemez is összetéveszthetetlenül Korn, minden összetevőjével együtt: van Davis-nyafogás rögtön az intróban, van sok húzós hip-hop groove, rajta sok röfögő riff, és bődületesen fogós refrének. Ez utóbbi a legfeltűnőbb. A refrének patikamérlegen lettek összerakva, egyszerűen nincs olyan, amelyik ne ütne. A produceri listát látva ez mondjuk nem is véletlen. Több dalszerző segítségével lettek kisimítva az egyenetlenségek, rendbetéve a rakoncátlankodó dallamok. Más kérdés, hogy még ha a tapasztaltabb fül ki is szúrja ezt az alaposságot, még neki is átjön, hogy ez egy szórakoztató lemez. Hibátlansága az egyetlen hibája. (4/5)
(x) A vinyl lemezeket a Pro-Ject Audio Systems lemezjátszóin hallgatjuk.
