Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Van az úgy, hogy a közönség számából és összetételéből anélkül is pontos diagnózist lehet felállítani egy koncerttel kapcsolatban, hogy bármit is tudnánk a fellépni készülő zenekarról. Ha pl. telt ház van, az átlagéletkor alsó hangon 35 évre tehető, az egy főre eső Max Cavalera-, Mike Muir- és Phil Anselmo-imitátorok száma pedig eléri a hármat, akkor tutira valami (egykori) thrash alapvetés nosztalgiaturnéjával lesz dolgunk. És persze egy olyan lemez kap főszerepet, melynek TDK-kazettára kimásolt kópiáját fossá hallgattuk, majd a nagymutertől kapott névnapi zsebpénzből eredetiben is megvettük. A Cavalera-testvérek tavaly novemberben megmutatták, hogyan lehet egy hasonló dologból a lehető legrosszabbat kihozni, most pedig az Anthrax esetében megtapasztalhattuk ennek teljes antitézisét.
