Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

50 éves korában, szívinfarktusban elhunyt Martin Eric Ain, a Celtic Frost basszusgitárosa. Ha nem nézzük, hogy a Celtic Frost gyakorlatilag a Hellhammer zenekar átnevezésével született meg, akkor Ain és a gitáros-énekes Tom Gabriel Fischer voltak a svájci zenekar alapítói. A Celtic Frost mindig is Fischer zenekara volt, de Ain volt az, aki hosszabb-rövidebb szünetekkel ugyan, de mindvégig a csapat tagja maradt, együtt alkották meg azt a hangzást, ami miatt az extrém metál egyik legnagyobb hatású zenekara lettek. A Celtic Frost 1993-ban feloszlott, 2001-es újjáalakulásuk pedig 2008-ban azért ért véget, mert Ain már nem akart a zenekarral foglalkozni, Fischer pedig nélküle már nem akart ilyen név alatt zenélni. A búcsúlemezüknek is tekinthető 2006-os Monotheisten ráadásul Ain minden korábbinál nagyobb szerepet vállalt, több dalban is ő énekelt (például a lentebbi klipen is). A zenélés után inkább a vendéglátóiparra nyergelt át, klubot is üzemeltetett Svájcban, de volt DVD boltja is. Halálát Fischer is megerősítette.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az a nagy helyzet barátaim, hogy a Darkthrone zenekar bármit csinál, vagy nem csinál, az általában jó. Miért is mondom ezt? Fenrizék nem oly' rég kihoztak egy friss kislemezt, melyen a legutóbbi Artic Thunder album Burial Blissének nyers keverésű verziója mellett helyet kapott egy Celtic Frost-feldolgozás, a Visual Aggression. Ez még önmagában nem lenne nagy hír, a rajongás közismert részükről, elég meghallgatni a Panzerfaust lemezt ezzel kapcsolatban. De hogy sikerült belőle egy olyan verziót faragniuk, amiről simán hihető lenne, hogy valami most előásott, kiadatlan demófelvétel a nyolcvanas évek első feléből, na az már valami. Talán túlzásnak tűnik, de ilyen koszos, hamis gitárokat, ennyire pontatlan dobolást utoljára olyan kultikusan rossz anyagokon lehetett hallani, mint a Sodom In the Sign of Evil minialbuma, vagy a Beherit legendásan kurvaszar első albuma, az Oath of Black Blood. Nehéz eldönteni, hogy vicc-e az egész, netán komoly munkaórákat öltek ebbe a bő három percbe, de az biztos, hogy tökéletes stílusgyakorlat és múltidézés, már ha valakinek van igénye ilyesmire.