Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Zenei szempontból nem sok riasztóbbat tudunk elképzelni annál 2018-ban, mint amikor egy rockzenekar Depeche Mode-feldolgozást készít. Legtöbben ilyenkor azt látják indokoltnak, hogy húros hangszerekkel jól "megrockosítják" az eredeti dalt, ezekből lesznek azok a harsányra butított, tolakodó változatok, amelyek hallatán minden épeszű zenehallgató azonnal menekülőre fogja. Ha egy olyan orbitális slágerről van szó, mint a Personal Jesus, szinte borítékolható a legrosszabb rockdiszkókba való hangulat, lelki füleinkkel már halljuk is a csordában üvöltött "Reach out and touch faith" kórust. Mi tagadás, elsőre valami hasonlót vártunk a Def Leppardtól is, de szerencsére ebben a zenekarban jó ízléssel és arányérzékkel rendelkező profik játszanak, akik nem az ostobaságuk miatt jutottak ilyen magas pozícióba, így az eredmény sokkal jobb lett annál, mint amire effajta előjelek alapján számítani lehetett. A dalban sikerült eltalálniuk azt a nagyon vékony határvonalat, amely mentén legalább annyira sikerült saját képükre formázni az eredetit, hogy közben meg is tartották annak jellegzetességeit. A számhoz forgatott fekete-fehér videóklip nem lett túlgondolva, a zenekari snittek között néhány bevágás akár az Anton Corbijn által rendezett klasszikus kisfilmre is utalhat, de simán lehet, hogy ezt már csak a cikk szerzője látja bele. Mindenesetre érdemes vele megismerkedni.
Nézzük, mi is a tribute zenekar! Olyan csapat, ami, minimum zeneileg, hűen akarja előadni egy a tagok által szeretett másik együttes dalait. Ez hol jól sikerül, hol nem. Az igazi tribute zenekar viszont külsőségekben is leutánozza az idolját. Úgy öltözködik, úgy mozog, úgy konferál, mint az eredeti. Utóbbi, persze, általában már inkább viccesnek hat a legtöbb esetben. Na, most a