Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nagy-Miklós Péter minden túlzás nélkül tekinthető a hazai metálszíntér egyik hétpróbás veteránjának, hiszen a kilencvenes évek eleje óta folyamatosan aktív olyan formációkban, mint a Rózsaszín Kutyaharapás, a Wackor, az Ørdøg, vagy annak akusztikus testvérzenekara, a Diabolus In Musica. Azt viszont már jóval kevesebben tudják róla, hogy - ez a szerző személyes véleménye, de nem szégyelli vállalni bárhol és bármikor - Magyarország egyik legegyénibb zenei világú, ezzel párhuzamosan méltatlanul kevesek által emlegetett rock- és metálgitárosa az utóbbi években még az undergroundnál is undergroundabb zenét tartalmazó lemezeket készít szép csendben egy NecroPolo nevű projekttel, melyben jelentős szerephez jutnak a legendás Commodore 64 hangzásai hol modernizált, áthangszerelt, hol teljesen autentikus formában. A Destronnauth című kilencedik (!) teljes anyag ma debütált a zenekar Bandcampjén, mi pedig megragadtuk az alkalmat, hogy egy teljes lemezpremierrel egybekötve alaposan kifaggassuk a projektgazdát. Az interjúban olyan témákról esett szó, mint a chiptune riffek, a Drake-formula és a Fermi-paradoxon egymáshoz való viszonyulása, emellett az is szóba került, milyen zenét írni egy kvázi kihalt platformon.
