Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Amikor a Neptunes ejtette a Philly’s Most Wantedet a Clipse kedvéért, a producer duó kreativitása csúcsán volt. A Grindin’ megasláger lett, és egyszerre mindenki azt a hangzást akarta Snooptól Gwen Stephaniig. A Lord Willin’ című debütáló lemez az egekbe emelte a virginiai testvérpárt, Malice-t, és Pusha T-t. Aztán a második lemez (Hell Hath No Fury) valahogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig sok kritikus magasabbra értékeli, mint a lassan klasszikussá váló debütáló darabot. Idő közben Malice megtalálta Jézust, és No Malice-ra változtatta nevét. Öccse, Pusha azonban Yeezust találta meg, és csatlakozott a G.O.O.D. Music-hoz. Néhány biztató mixtape után előállt szólólemezével, amely az első hallásra kissé esetlen My Name iS My Name címet kapta. Szerencsére a magánvállalkozásba fogott virginiai MC nem ott folytatja, ahol a Clipse-szel abbahagyta: hangzásvilága a több producernek köszönhetően sokkal többrétű lett, és annak ellenére, hogy végig mainstream rapet hallhatunk, Pusha nem ragad le a kliséknél, és mer új dolgokba belevágni. A kísérletezés természetesen nem olyan mértékű, mint Kanye West esetében, azonban az mindenképpen piros pontot érdemel, hogy a drogdíleres sztorikhoz egy kifejezetten meglepő, művészi borító társul.