Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Naam – Vow
(Tee Pee Records)
Amikor már azt hinnénk, mindent hallottunk, mindig feltűnnek újabb és újabb zenekarok, amelyek próbálják tágítani a határokat. Az amerikai Naam a pszichedelikus-stoner-retro-doom rock/metalt igyekszik ha nem is teljesen újraértelmezni, mindenesetre egy sajátos szűrőn áteresztve a megszokottól eltérő formába önteni. Az új lemezén van, amikor ez sikerül neki, van, amikor kevésbé. Érdekes világot álmodott magának a Naam, kívülről minden szeglete ismerős, de közelebbről szemügyre véve, benne barangolva már semmi sem pont olyan, amilyennek ismerjük, vagy ismerni véljük. A hol lágyan, hol keményebben búgó orgonáról a Doors, a hipnotikus énekdallamokról a Vibravoid, de akár a Kyuss is, némely riffelésről természetesen a méltóságos Black Sabbath, a borultabb pszichedelikus részekről a Syd Barrettes Pink Floyd juthat az eszünkbe, viszont például az akusztikus Laid to Rest a teljesen más közegben mozgó Okkervil River folkos dalaival állítható párhuzamba. Ugyanakkor az egész lemezt belengő misztikus – nem félelmetes, inkább barátságosan sejtelmes – atmoszféra a szintén amerikai Om lemezeinek auráját idézi. A Naam viszont sokkal könnyebben emészthető, pont annyival, amennyivel földhözragadtabb a honfitársnál.