Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Új dallal jelentkezett az Enslaved, ami egyben az elvileg őszre várható, Utgard címre keresztelt tizenötödik album előhírnöke. A Homebound öt és fél percében a norvég progresszív black metal csapat olyan lazán ugorja meg a legutóbbi E - meg úgy az egész pályafutásuk - által amúgy is magasra helyezett lécet, hogy az tényleg elismerésre méltó.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Valószínűleg a nyolcvanas évek egyik legismertebb klipje a rotoszkópos technikával készült, ceruzával rajzolt animációt és élőszereplős felvételeket egyaránt használó Take on Me, amely a norvég A-ha legnagyobb slágere volt, legalábbis ez az, ami még a The Sun Always Shines on TV-nél is hamarabb jut bárki eszébe, aki meghallja a zenekar nevét. A Steve Barron által rendezett, a maga idejében forradalminak számító kisfilmet most felújították, ami abból a szempontból is érdekes, mert bár abban az időben a legtöbb videót szalag formátumban vágták, az új, 4K-s változathoz az eredeti, 35 milliméteres filmre forgatott alapanyagot használhatták a restauráláshoz. Csúcsminőségű nosztalgiázási lehetőség a hajtás után, mi pedig megpróbálunk erőt venni magunkon, hogy ne adjuk az "A-ha élmény 4K felbontásban" címet a cikknek, hiszen az igazán nagy szégyen volna. A dalnak egyébként létezik egy úgynevezett "shittyfluted", azaz ordenáré módon szétfurulyázott változata - mivel e sorok írója több száz kilométert röhögött már végig ezt a rémséget hallgatva, az esti évzáró tivornyára hangolódva talán néhány olvasónk szintén hasznát veszi majd.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Négy évvel ezelőtt tanult kollégám egy lelkes posztban már értekezett a Manes zenekarról, és az akkor leírtakkal én sem tudnék nagyon vitatkozni. Talán csak annyit, hogy a How the World Came to an End lemezük igenis jó. A legújabb, Slow Motion Death Sequence című kiadványuk újra ezt az avantgárd/experimentális vonalat viszi tovább, a Manesre jellemző érdekes megoldásokkal. Egy másik, kevésbé tanult kollégám szerint, 'olyan jó ulveres-Depeche Mode-os' lett a lemez. Kevés idő volt a teljes meghallgatásra, de annyi már biztosan állítható a lemezről, hogy sok olyan nyitott fülű zenerajongó év végi listáján rajta lehet, akik nem riadnak meg az újító zenéktől és nem azon pörögnek majd' 20 év után is, hogy 'de hát ez nem is black metal'. A teljes lemezpremier a kattintás után:
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Érdekes megfigyelni, milyen irányba fejlődtek a norvég black metal egykori fenegyerekei. Vannak, akik nagyszínpados produkcióvá nőtték ki magukat, és kis túlzással a mainstream határvidékén építgetik karrierjüket. Van olyan, aki egyfajta kortárs zeneszerzővé transzformálódott. Meg persze olyan is, aki túrázgat az erdőben, netán Lada Nivát szerelget a farmon, és magasról tesz az ilyen fejtegetésekre. Mindenesetre a napokban két meghatározó név, a Dimmu Borgir és Ihsahn is friss videóklippel jelentkezett, úgyhogy ezeket meg is mutatjuk nektek.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Napvilágot látott a második dal a jövő pénteken érkező új Satyricon-lemezről, a Deep Calleth Upon Deepről.A To Your Brethren In The Dark című dalt Satyr a lemez egyik zászlóshajójaként jellemezte, és úgy fogalmazott, hogy a dal az érzelmekről, a lelkekről, az őszről, a bánatos és esős napokról szól, meg azokról, akiket elvesztettünk, és akikkel nem találkoztunk még. Biztosan így van, és legalább annyira hangulatos, mint ahogy a frontember leírta. A folytatásban meg is hallgatható.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kisebbfajta meglepetés, de a progresszív black metal csapatból tizenhárom év után kilépett a billentyűs/énekes Herbrand Larsen. Bár ennyi idő még egy munkahelyen is hosszú időnek számít manapság, nem örülünk a hírnek, mivel Larsen fontos alkotóelemét adja a jelenlegi Enslaved-hangzásnak, és bár a szintit Ivar Bjornson korábban is meg tudta oldani, a tiszta énekes részek előadása mindenképpen sarkalatos pont lesz a jövőt illetően. A hangulat a nyilatkozatok alapján baráti a felek között.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A norvég Tsjuder sosem tartozott az északi blackmetal zenekarok vezető csapatai közé, ám ennek ellenére elég szórakoztató és true zenét játszanak már évek óta, megbízhatóan. A szeptember 18-án megjelenő, egészen barátságos címet viselő (Antiliv) új albumukon most sem tértek le a korai Bathory és Immortal által kitaposott fekete útról, úgyhogy aki cséphadarásra, tüskés atmoszférára és némi mocskos dallamra vágyik, az most az egész lemezt meghallgathatja itt nálunk.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Új Dødheimsgard? Igen! Kicsit visszalapoztam a Lángoló archívumában és meglepődve tapasztaltam, hogy a szerkesztőbrigád teljes létszáma magasról tojik a norvég avantgárd művészetre és egyedül csak én posztolgattam róluk minden évben, általában én is az év végi listázásnál hogy "na de jövőre tényleg jelenjen már meg az az új album!" Azt viszont sosem írtam le mellé, hogy ne olyan legyen, mint a Supervillain Outcast (ami már nyolc éve csúfítja a DHG-életművet), viszont mindenképp a csak szuperlatívuszokban megemlíthető International 666-albumukhoz azonnal kanyarodjanak vissza.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az 1990-ben alapított, kezdetben vállalhatatlan deathmetal demóig eljutott, majd hét évig jegelt és utána megreformált progresszív norvég csoda újra aktívvá tette magát. Igaz, új dalokat nem fogunk kapni, ám az Under The Dam néven futó happeningre összeáll a Green Carnation. További fesztiválon való feltűnés még várható tőlük idén nyáron, ám lemezt nem fognak készíteni.