Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az volt a tervem, hogy kirakom nyitóképnek az első Pegazusok Nem Léteznek-lemez borítóját. Aztán kis idő múlva rájöttem, hogy nem az internetem lassult be, hanem tényleg egy nagy fehér négyzet a borító. Amúgy húztam, halasztottam, hogy meghallgassam a lemezt. Nem volt olyan kedvem, amit szerettem volna még lejjebb húzni az amúgy igen jó, de nagyon depresszív Pegazusok zenéjével. De most elindítottam, és meglepődtem. Az albumnyitó Veszély annyira nem hasonlított egyetlen korábbi számukra sem, hogy azt hittem rossz helyre kattintottam. Aztán persze bejön Ács Eszter szomorú éneke, de a dal továbbra is szokatlanul pörgős sőt, a végén az év eddigi legjobb magyar rockriffjét is hallhatjuk (ami persze a dal alapriffje, csak jól betorzítva). Szóval jól indult a lemez. Emiatt aztán végig is hallgattam az albumot, még ha később a melankólia tényleg el is uralkodik mindenen. Alább megteheti más is ugyanezt.