Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Mi itt a Lángolón sokat mókázunk, dilizünk, de akármit is állítanak ellenségeink, a zenét igenis nagyon komolyan vesszük. Néha azon is vitázunk, mennyire lehet, legyen egy kritika szubjektív, ami egyébként a kommentelők egyik kedvenc témája is, legtöbbször negatív kontextusban, mondván, dögöljön meg a posztíró, amiért a saját véleményét erőlteti, holott arra senki sem kíváncsi, inkább azt mondja meg objektíven, hogy fasza-e XY albuma, vagy nem fasza. Lássuk be, ez nevetségesen hangzik, miközben leírtam, én is nevettem rajta.


Az In The Woods... meglepő módon Norvégiából származik és 1991-es létezésük óta egy olyan státuszba emelték magukat joggal, ahol csak kivételesen tehetséges underground bandáknak van helye. A kezdet kezdetén blackmetalos (bár ez is leginkább a torokmetszett sikítás miatt) aztán egyre avantgárdabb, experimentálisabb, progresszívabb (ez itt most nem szitokszó) zenekar három nagylemez, egy feldolgozás- és egy koncertalbum után 2000-ben megpihentek az erdő mélyén. Szétnéztek és nem akartak újabb színeket-álmokat-fájdalmat felfedezni és közvetíteni felénk, egészen mostanáig.


