Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A kvázi supergroupként alakult Soen soraiban sok tagcsere volt az elmúlt években. Legutóbb például az Avatarium gitárosa volt benne a produkcióban, majd aztán ő is távozott. A zenei világ viszont nem nagyon változik. Néha tradicionálisabb, néha jobban belenyúl az alteres, toolos vonalba (talán ez a legmarkánsabb), de valójában minden alkalommal sokfelé kacsingató, melankolikus metálalbumot raknak össze, hosszú refrénekkel, merengős, bársony simaságú kiállásokkal, kissé egysíkú énekkel, de egyébként nagyon sok felfedeznivaló dallammal, részlettel. Pontosan ilyen a Lotus is. Első blikkre talán a 2017-es Lykaia fogósabb volt ennél, de egyébként nagy különbségek nincsenek. Aki eddig szerette őket, boldog lesz, aki nem, és valami hallatlanul kimunkált, a legkevésbé sem kommersz megközelítésű, dallamos, de még mindig metál zenére vágyik, bármelyik lemezüket meghallgathatja. Akár ezt is. (4/5)