Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Aki az elmúlt tizen x évben legalább a fél szemét rajta tartotta a hazai hip-hop alakulásán, az látta hogyan követték egymást a ma már veteránnak számító mikrofonista Norba zenei projektjei. Debütálás a második Trogaz albumon (a Hatásos falak szövegét én még mindig tudom kívülről), az országos figyelmet követelő paksi közös produkció a Dózis, rímek a legendás piros borítós Mikrofon party kazettán, majd szóló lemezek már a pesti Kriminal Beats színeiben. Közben előbb streetwear ruha üzletet (Hanyag elegancia) és ruhamárkát (Street Champ) majd családot alapított, most pedig a fentiektől kicsit eltérő zenei vállalkozással tér vissza. (A néhány éve Caramellel közösen felvett dalok jóval nagyobb figyelmet érdemeltek volna a nem éppen nyitottságáról híres hazai hip-hop szcénától.) A most érkező Soul Food egy ízig-vérig Atomcity projekt, három paksi zenésszel kiegészülve, a korai Red Hot Chilli Peppers-albumok, a Rage Against The Machine, na meg a hip-hop iránti rajongás együttes eredménye. Egy garázsban elkövetett jam-session vezetett a Hát persze című dalhoz és videóhoz, amit még idén egy teljes lemeznyi anyag követ majd. Ha pedig ennyire önfeledt és ösztönös lesz, mint ez a három és fél perc, és ugyanennyire érdekesen távolodik el a hagyományos verze-refrén-verze szerkezettől, akkor könnyen ragad majd a lejátszónkban, akár hónapokra.
A posztot a Cseh Tamás Program támogatta:
