Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egy új-zélandi csávó, bizonyos Jamie Woods óriási Metallica-fan, és már évek óta kesergett amiatt, hogy kedvenc zenekara az istennek nem hajlandó ellátogatni hazájába, míg egyszer csak a tettek mezejére lépett, és a helyi Metallica fanclub tagjait mozgósítva elkezdett mindenféle petíciókat szervezni, hogy ezzel csábítsák le az isten háta mögé Hetfieldéket.
Láss csodát, a kampány sikerrel járt (az egyik online petíciót 11 285 rajongó írta alá egy nap), a Metallica jelezte, hogy két bulit is tartanak Christchurchben, szeptemberben. Woods ennek nagyon megörült, de amikor online akart jegyet venni, azzal kellett szembesülnie, hogy az így árusított jegyek már mind elfogytak (a szeptember 21-i koncertre 28, a 22-én tartandóra öt perc alatt). Sebaj, gondolta, majd megveszi a jegyirodában, múlt hét csütörtökön, amikor is az internetkapcsolattal nem rendelkezőknek fenntartott jegyekért lehetett sorban állni. Szegény azonban későn érkezett, és mér nem jutott neki jegy itt sem. Remélhetőleg a zenekar megdobja egy belépővel.
Miközben mi azon szoktunk idegeskedni, ha egy nálunk fellépő ún. világsztár nem hozza a kötelezőnek tartott másfélóra+ráadásos programot, vagy ha késik mint Axl Rose tette annak idején, másutt az okoz gondot, ha a zenészúr annyira jól érzi magát a színpadon, hogy tökre belefeledkezik a bazseválásba, és úgy kell lerúgdosni a színpadról. Ez utóbbi történt meg Paul McCartney-val, a híres gombafejűvel (ez milyen baromság már, sima bilifrizura volt az, na), a rugdosáson kívül, hiszen azért Sir Paul-t nem lehet úgy inzultáni, mint mondjuk Paksi Endrét az Ossiánból.