Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tunng & Los Campesinos! @ Trafó, 2011. szeptember 16.
Péntek este a harmadik állomásához érkezett el a Trafó „Nagy Britmánia” nevű eseménysorozata. Az egyébként viszonylag szimpatikus kezdeményezés eredményeképp ezúttal két vegyes, férfi és női tagokkal egyaránt bíró zenekar lépett fel. Ugyan a beharangozók előszeretettel hangoztatták azt, hogy fiatal csapatokról van szó, ez azért nem igazán szerencsés megállapítás, bármennyire is relatív eljárás ennek megítélése. Az estét nyitó Tunng például már 2003 óta létezik, adja ki lemezeit – szám szerint ez idáig négyet –, koncertezik, neve pedig közepesen jól cseng a világ független zenei színtérén. A Los Campesinos! valamivel ifjabb formáció, amelynek debütáló lemezét,a 2008-as „Hold on Now, Youngster...”-t szinte kötelező jelleggel rajongta körbe majd’ minden zenebarát, ám ezt a sikert mindmáig képtelenek voltak újra megközelíteni. (maUgly)
A Nagy Britmánia Youngblood sorozatának harmadik állomásához érkezik a Trafó szeptember 16-án, azaz ezen a héten pénteken. Ezúttal a szigetországi gitárzene könnyen emészthető oldalát mutatják be, de az összetétel elég eklektikus. A londonból érkező Tunng a helyi freakfolk/folktroica színtér egyik fontos zenekara, tavaly márciusban már a negyik lemezüket jelentették meg ...And Then We Saw Land címmel. Bár a furcsa hangzások ellenére soha nem volt gond könnyedén megbarátkozni a zenekarral, igazán a 2007-es Good Arrowszon hangsúlyozódott ki a Tunng popzenei arculata. A walesi Los Campesinos! már jóval kevesebbet akar megfejteni a világ dolgaiból, ami nem meglepő, hiszen még a zenekar neve is parasztokat jelent. "Mindössze" jó kedélyű gitárpopról van szó, könnyedén végigtáncolható dalokkal, könnyen megjegyezhető, és ordítható refrénekkel, és felhőtlen jókedvvel. A Los Campesinos! báját leginkább az adja, hogy nem is próbálnak túlzottan egyedinek tűnni, ez csak pár fiatal, akik olyan zenét játszanak, amilyenen felnőttek..jpg)
A lassúmetált játszó Cathedral kihozott egy duplalemezt, ami elsőre ijesztőnek hangzik, de nem az. A CocoRosie inkább fárasztó, mint szerethető. A Hole nem is zenekar, inkább csak Courtney Love szólóprodukciója. A Jaldaboath a középkori vígasságok életpillanatait keveri a Monthy Python féle filozófiával. A Tunng jó lemezt hozott össze, de most sem vállalt sokat. Kritikák, egyben.