Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nagyon dühös vagyok Andrew Stockdale-re, a Wolfmother énekes-gitáros-vezetőjére. Ennek az embernek minden a kezében van (vagy volt?) ahhoz, hogy zenekara egy komplett életművel rendelkező, nagyszabású formációvá váljon, és ne csak egy egylemezes csodaként emlékezzenek rájuk, akik tíz évvel ezelőtt letarolták a fél világot. Egy évtizede, amikor a monumentális debütáló lemez megjelent, a garázsrock-revival már kifulladt, az alternatív gitárzene épp az eldiszkósodás fázisában volt, a fesztiválok népe önfeledten new rave-re tombolt. A Wolfmother, amely a Black Sabbath muzsikáját White Stripes-os énekléssel és Queens of The Stone Age-es hangzással kombinálta, felszabadítóan hatott ebben a fullasztó közegben.