Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A 2008 óta létező Wolfsgrey lényegében a Siculicidium tagjainak egy másik zenekara, ahol a kő egyszerű zenei elképzeléseiket bátran kiélhetik a hargitai vérfarkasok, noha a Sicu se az a kifejezetten matekmetalos kirohanás. De míg itt mélyebben, sötétebben fogalmaznak, a Wolfsgreyben lazábban és sokkal szikárabban kalandoznak el a srácok a blackes, ős-punkos riffek világában. A nemrég megjelent második nagylemezük kilenc számot tartalmaz és most exkluzív itt nálunk meg is lehet hallgatni. A bohókás dallamoktól a primitív reszelésig van itt minden, sőt, a záró tételben (Daráló) egy White Stripes átdolgozás is felcsendül, amire nem átallott a zenekar Weöres Sándor versét is felhasználni. Bela Lugosi ráspolyos hangja végig uralja a lemezt, így aztán különösen szörnyűséges lett a You Don't Hurt Me, de hát pont ez a Wolfsgrey lényege.