Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Idén 15 éves a Blind Myself. A metálzenekar ezt egy ingyenes koncerttel szeretné megünnepelni a Dürer Kertben január 23-án, szombaton, ahol rég nem hallott, de a bulikon állandóan követelt dalokat is előszednek majd. Tóth Gergő énekessel vettük át az együttes eddigi fontos pillanatait.

Zenekaralapítás

Egy hittanórán találkoztam Molnár Gáborral, aki azon mesterkedett, hogy összehozza első bandáját, a Masquerade-et. Én akkoriban dobolgatni tanultam. Gyorsan összehaverkodtunk, mert hasonló zenéket szerettünk. Amikor nem talált énekest a zenekarába, felhívott engem, hogy nem vállalnám-e a dolgot. Eleinte a garázsukban próbáltunk (a környékbeli lakók örömére), énekcuccom nem volt, a paptól kölcsönkért megafonba énekeltem. Kiderült, már létezik egy hasonló nevű banda, ezért Gábor Blind Myselfre keresztelte át a csapatot, két okból. Egyrészt, akkoriban látott napvilágot a Korn Blind című száma, másrészt, az egyik legnagyobb félelme a vakság volt. Ezen a néven volt az első koncertünk is, de akkor már egyikünk sem a templomba járt, hanem a Total Car nevű rock/metal helyre a Nyugatinál.

Első koncertek

A Kálvin térhez közel eső Total Metal nevű kis klubban léptünk fel először a Földrengés zenekar vendégeként. Az első bulik után egy hétig nem volt hangom, annyira túlerőltettem a hangszálaimat. A második koncerten addig futottam körbe-körbe a színpadon, hogy a 15 méteres énekkábelből egy nagy csomót csináltam. A legnagyobb beégésünk a Nyírock feszten, Nyíregyházán történt, amikor nem tudtuk összehangolni a basszusgitárt a gitárral (amin arany húrok voltak). A bőgősünk balkezesként jobbkezes gitárt húrozott fel, a koncerten folyamatosan letekerődött a potméter, ahogy játszott. A színpadon ráadásul két mini gyakorló erősítő volt csak. A közönség megrökönyödve figyelte – minden amatőr banda jellegzetességét felvonultató – koncertünket. Akkora ciki volt az egész, hogy a buli után kapucniban bujkáltam, nehogy bárki felismerjen.

USA

Még mindig minden interjúban felmerül az amerikai 3 éves kalandunk. Los Angelesben béreltünk ki úgy kisbuszt, hogy azt hazudtuk, csak Kaliforniában fogjuk használni. Aztán persze ezzel turnéztunk egész Amerikában. Több hónappal később vittük vissza, 5000 dollárt fizettünk érte a végén. Az egész zenekar 3 évig ezt nyögte részletekben. Amikor megérkeztünk New Yorkba, azt hittük, hogy visszamehetünk majd LA-be, mert Téglás Zoli (Ignite) akkori felesége megígérte, hogy szerez munkát és lakást, amiből aztán semmi sem lett. Volt olyan pillanat, amikor majdnem minden pénzünk elfogyott. A maradékból elmentünk egy svédasztalos étterembe, hogy legalább utoljára jól lakjunk. Már a hazafelé úton éhesek voltunk. Szerencsére az egyik kártyán mégis volt valamennyi pénz, és ki tudtuk húzni az első munkahely megszerzéséig. Sok csalódásunk is volt a zeneiparral kapcsolatban. Zoli azt mondta, hogy nagyon tetszett a Heaven’t cédénk Mike Gitternek a Roadrunner Records A&R emberének. Erről persze kiderült, hogy félreértés. A fickó folyamatosan letagadta magát, amikor kerestük. A legnagyobb bénaság mégis a kint tartózkodás legvégén volt. Egy rádió promóciós cég szervezett nekünk egy komolyabb „showcase” bulit, ahová meghívták az összes fontos zeneipari partnereiket. Senki sem jött el, mert éppen aznap volt az AC/DC Hall of Fame buli egy másik manhattani helyszínen. Szerintem nem voltunk zeneileg és emberileg eléggé összeszedettek annak idején, emiatt sem sikerült az amerikai „áttörés”. Ettől függetlenül sokkal több a pozitív, mint a negatív emlék az USA-val kapcsolatban. Fantasztikus volt pl. az első koncertünk a CBGB’s-ben. Történelmi deszkákon játszhattunk. Az is jó emlék, amikor gyorshajtás miatt megállítottak, és egy fekete rendőr – miután kiderült, hogy zenekar vagyunk – a basszusgitárosunk bőgőjén villantotta tudását, és persze nem büntetett meg bennünket.

Tagcserék

Szerintem sok ismert külföldi bandát az anyagiak tartanak össze, nem a barátság. Sajnos a Blindban sosem volt annyi pénz, hogy pszichológusokat fizessünk, kibéküljünk, mint a Metallica vagy a Machine Head. Ugyanakkor, sosem kellett kényszerből együtt zenélnünk senkivel.

Horrified by the Sun

Két demónk előzte meg ezt a 6 számos EP-t. Egyiket sem tartottuk annyira jónak, hogy kiadjuk. A Horrified-ot az akkori idő nyugat-kompatibilisnek tűnő stúdiójában, a szombathelyi LMS-ben rögzítettük. Nagyon megrémültünk a végeredményen, a sok üvöltés és az agresszió minket is meglepett, hiszen eredetileg kevésbé durva zenét szerettünk volna játszani. Nem voltunk tisztában még igazán mit és hogyan kéne csinálnunk, mégis gyorsan megszerettük a kész anyagot. A címadó dalt a mai napig is minden koncerten kérik, ezért most újra megtanultuk a 15 éves szülinapi koncertre. A Youtube-on néztem meg a dal videóját a minap, és valamelyik kommentben fikáztak, hogy „eladtam magam, és DIY-ban (Do It Yourself – csináld magad) kellett volna továbbra is tartani a zenekart”. Viccesek az ilyen hozzászólások, mert azt mutatják, sok embernek fogalma sincs, hogy a mai napig mindent DIY-ban csinálunk. Nem csak mi, hanem a magyar rockbandák 90 százaléka is.

Heaven't

Magyarország valaha volt legjobb albumát szerettük volna elkészíteni. Nyilván a zenei tudásunk miatt nem érhettük el a kívánt eredményt, de mindent megtettünk azért, hogy maximálisan jó legyen a korong. Szerencsére, a lemez producere, Hidasi Barna óriási segítség volt a HSB stúdióban. Akkoriban páran a „rózsadombi Neurosis” címkét aggatták ránk, amin jót derültünk, hiszen én és Gábor a Svábhegyen laktunk, és a családjaink sem voltak jómódúak. A lemezről mindig elhangzik élőben a Circle of Pain és a Kain. Az utóbbit direkt slágernek szántuk. A 1G/Warner Music kiadónál voltunk, és úgy éreztük, egy multi elvárhatja a bandájától, hogy legyen legalább egy slágere, bár, valószínűleg nem ilyenre gondoltak.

Product of Our Imagination

Az egyetlen lemezünk, amit egy kiadó teljesen finanszírozott. El is bukott rajta jó sok pénzt, hiszen a Product minden, csak nem slágeres. Az anyag New Yorkban íródott. Nagyon elegünk volt az akkor divatos steril hangzástól, az underground óriási hatással volt ránk. Lényegében minden közönségbarát megközelítést elvetettünk: hárman üvöltöttünk, nem voltak klasszikus számszerkezetek, direkt úgy rögzítettük a lemezt, mintha egy garázsban szólna. Az átlag koncertre járóhoz képest egy zenei újságíró, vagy egy zenész jóval kiforrottabb ízléssel rendelkezik, hiszen több idejük van zenével foglalkozni, sok zenét hallgatni. Ezért a lemez inkább a szakma számára volt kedvező, sok Blind-rajongó nem értette a Productot.

Worst-Case Scenario

A lemezt kamatmentes hitelből fizettük ki, jó sokáig nyögtük a visszafizetését. Ez volt az első korong, amire igazán büszke vagyok. A hangom itt már jól szuperált, megpróbálkoztam az üvöltés mellett az ének becsempészésével, hogy ne legyen kétdimenziós a vokál. A lemezről a mai napig szoktuk játszani a címadót és a Left Hand Paintset, ami szerintem az egyik legjobban sikerült angol dalszöveg volt a Worst-Case-ről.

Ancient Scream Therapy

Ez a lemez már nemcsak itthon, hanem a német kiadónknál, a nem túl ismert Tiefdruck-Musiknál is megjelent. Jó kritikákat kaptunk rá szerte Európában, kivéve a legnagyobb német újságot, a Rock Hardot, ahol a lemezlistán az utolsó helyen végeztünk kb. 60 zenekar közül. A CD legismertebb dala a Lost In Time, amiben Téglás Zoli is énekel. A számra készült animációs Gróf Balázs-klip bejárta a világot.

Budapest, 7 fok, eső

Miután hatalmas siker lett a Lost In Time, mindenkit meglepett, hogy magyarra váltottunk. Ez nem pénz miatt, vagy bármi befutással kapcsolatos dolog miatt történt, mint azt sokan hinni vélték. Egyszerűen felismertük azt, hogy a legtöbb koncertünk idehaza van, akkor hát minek énekelünk angolul, hiszen a közönség 90%-a nem érti az idegen nyelvű dalszöveget. Sokan eleve elvetették a lemezt, mert előítéleteik voltak a magyar nyelvvel kapcsolatban, de aki adott neki egy lehetőséget, az megérthette, hogy a Blind így is Blind maradt. A következő időszakban szeretnék minél több klipet forgatni az anyaghoz, talán úgy még könnyebb lesz az út a megértéshez. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a lemezt, és minden dalt büszkén vállalok. Idő kell az elfogadásához, mint minden eddigi anyagunknál.

Siker

Sosem a pénzügyi sikerre koncentráltam. Nem a meggazdagodás reménye miatt kezdtem el zenélni, hanem egyszerűen csak jó koncerteket szerettem volna adni, minél több embernek. Ilyen értelemben sikeresnek gondolom a Blind Myselfet, hiszen reggelig lehetne mesélni a nagyszerű koncertélményekről. Az életemben minden tekintetben pozitív dolgokat hozott a zenélés: barátokat, kapcsolatokat, munkát. Azt hiszem, ennél többre nem is vágyhat az ember. Persze, én sem mondanék nemet, mondjuk egy közös turnéra a Metallicával, de néha ez sem hiányzik annyira, pl., amikor olyan bandákkal készítek interjút, akiken látom, hogy teljesen kiégtek, minden percét utálják már a turnézásnak. Mi lényegében a mai napig is teljesen szeretetből csináljuk ezt az egész zenekarosdit. Manapság - a válság miatt - a magyar klubok legnagyobb százaléka már fix pénzt sem tud felkínálni a bandáknak. Megtehetnénk, hogy otthon ülünk és kivárjuk a végét, de mi úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a rizikót, vállaljuk a megmérettetést és elmegyünk akár 20 ember elé is játszani.

Jövő

A Budapest, 7 foknál az volt a célunk, hogy kifejezetten metálos lemezt készítsünk, amelyen frappáns számszerkezetek, rövid, ütős számok szerepelnek. Olyan dalok, amelyek minden körülmények között jól megszólalnak. A következő lemeznél sok mindent megtartanánk az eddig bevált dolgokból, de sokkal eklektikusabb, őrültebb, szélsőségesebb anyagot szeretnénk létrehozni. Nagyon vad ötleteink vannak már most. Szakítani akarok sok klisével, célom, hogy olyan albumot hozzunk létre, amely mellett nem lehet elmenni. Manapság sokkal nehezebb eljuttatni a közönséghez a lemezt, mint megírni azt, ezért a promóció hatalmas kihívás lesz.