Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hiába sok zenekar legnagyobb álma, mégis nagyon hálátlan feladat olyan zenekarnak nyitni, mint a Metallica. Nem elég, hogy korán kell kezdeni, hogy szinte biztosítva van a szar hangzás, de még azzal is meg kell birkózni, hogy a közönség 99%-a simán ledobálna a színpadról, mert fanatikusan csak azt várja, hogy megszólaljon végre a Jó, a Rossz, és a Csúf zenéje. Viszont úgy látszik, amiatt az 1% miatt is megéri, mert különben nem alázta volna porba minden este magát a Metallicával elég hosszú ideig turnézó Mastodon, akik ugyan hozzánk nem jöttek, de itt volt helyettük a nagy haver High On Fire.
Ha valakik nem illettek erre a hatalmas színpadra, több ezer ember elé, akkor az Matt Pike és csapata. Ennek a három szakadt csöves kinézetű rockernek az igazi közege az, amikor pl. elsörözgetnek a gödöllői Trafo bárpultjánál, majd mikor eljön az idő, akkor felsétálnak a színpadra, és ledarálják az ember fejét a széjjelszívott motörheades metálzenéjükkel, mint ahogy tették ezt 2003-ban is. A Puskás Ferenc Stadionban viszont borzasztó volt nézni, ahogy kb. 35 percig kínlódtak az őket mindenestül benyelő pódiumon. A hangzásról ne beszéljünk, az lényegében nem is volt, vagy ha éppen volt, azt pár pillanat múlva kifújta a nézőtérről a szél. A közönség is valószínűleg csak annak örült a zenekar felbukkanásakor, hogy végre történik valami, aztán csak bambán tűrték, ahogy Pike-ék próbálják a torkukon leerőltetni a jellegzetesen lüktető zenéjüket, majd, mint egy durcás kisgyerek a sóskát, köpjék is ki egyből. Igazából erre is számítottam, nem okozott csalódást a fellépés, de inkább várom az IGAZI High On Fire-koncertet, mert már a harmadik lemez jelent meg a legendás trafós koncertjük óta, ideje lenne normálisan bemutatni ezeket is.
A Volbeatre viszont már jóval többen kiváncsiak voltak, a színpad előtt már sok kéz kalimpált a rockabilly metálra. Ez annyira nem is meglepő, mivel egyrészt a dánok zenéje olyan, mintha Elvis jammelne a Metallicával, másrészt meg annyira otthon érzik magukat Poulsenék nálunk, hogy csak pár hónapot vártak az idei első fellépésük után az újabb budapesti koncertre. Jó, tudom, ezt nem ők szervezték ide, de akkor is tény, hogy pár éven belül ez volt az ötödik Volbeat-koncert az országban. A hangzás itt ugyan már valamit javult (egyszerűen egy kicsit feljebb tolták a hangerőt) de nyilvánvalóan nem szakadt be tőle a dobhártya. Ellenben ez már láthatóan keveseket zavart mikor énekelni kellett az Only Wanna Be With You-t, merthogy természetesen leginkább erre indultak be az emberek, nem a saját dalokra, azokat (még) nem ismerik.
Állítólag azért turnézik most a Metallicával a Volbeat, mert James Hetfieldnek nagyon tetszik a zenéjük, és, ha a pletykáknak hinni lehet, haverkodnak is Michael Poulsen énekes-gitárossal rendesen, elmennek egymás családjához vacsorára, jammelgetnek, ilyenek. Ha tartós lesz ez a barátság, akkor sokat fogunk még a dánokról hallani.
Ahogy erről a Metallica-koncertről is, amit most sixx tálalásában olvashat mindenki.
