Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Óriás – Példák hullámokra
(EMI Music Services)
Minden zenekarban van egy vezéregyéniség, ha nem is főnök. Az Óriást Egyedi Péter énekes-gitáros hordja a hátán, és sokszor osztozik még három ember a súlyon. A magyar zenei életbe talán kissé váratlanul becsatlakozó trió kiegészült Hortobányi László, Isten Háta Mögött dobossal, aki itt a billentyűket nyomkodja. Az Óriás sikeres, és az új, második, immár nem szerzői kiadásban megjelent lemeze nem biztos, hogy tovább lendíti őket a siker útján. Már-már túlzottan egységes, megbonthatatlan, sláger pedig nincs rajta, legfeljebb mindegyik dal az.
A természetes fejlődés egy olyan kifejezés, amit a zenei szakma kellőképpen elcsépelt, pedig most is erről van szó. A Példák hullámokra minden részében tovább farigcsálta az Óriás hangzását. Sokkal több a billentyű, de sokkal jobban épül egybe a gitárokkal. Több a lazább, szokatlanabb ritmus, de ezt ellenpontozzák a könnyen befogadható, megjegyezhető gitárriffek. Egyedi hangszere több alkalommal csörög, rezeg, de nem zavaróan, hanem barátságosan. A gitáros nem tanult meg jobban énekelni, de a hangja végtelenül humánus, kis mértékben sem bántja a fület, nincs sikongatás, üvöltözés, semmi trükk, csak ahogy jön a torokból. Ez a zenekar jól szól együtt.
Legutóbb még azon polemizált a sajtó, hogy az Óriás mennyire szakad el, vagy épül bele a magyar alternatív színtérbe, mostanra viszont már egyértelmű, hogy a témát feszegetni felesleges. Rockzenét hallunk, ami sehova sem akar épülni, nem akarja megfejteni a stílust, sem a hazai undergroundot, vagy a mainstreamet. A görcsmentesség a zenekar legnagyobb előnye, hosszútávon hátránya. Többen az előző lemeznél, vagy csak a legeslegelső klip alapján semennyire sem akartak foglalkozni az Óriással, ami érthető is lehet. A „mi csak zenélünk, zenélgetünk, de tényleg” attitűd talán túlzottan is takargatja a zenészek tudását. Gyanítható azonban az is, hogy ez a hangulat majd a sokadik lemeznél unalmassá válik. Mivel nincs meg a szándék, hogy mindenkit elvakítsanak, így ha nem jön ösztönből a durranás, talán nem is fog sikerülni.
A teljes lemez:
Persze felesleges erről merengeni, mert talán hátsószándék sincs erre, és most még csak a második lemeznél tartanak. Egy olyan második lemeznél, amivel kapcsolatban nehéz számokról beszélni, mert homogén. Félre azért nem kell érteni, mert jó dalok vannak, ügyesen felépített refrénekkel, verzékkel, szép kidolgozással. Akár kiemelhetnénk a kissé gagyi, de kedves művonós betéteket, vagy a már szokásosnak mondható, akármit is jelentő szövegeket, az első, vagy mondjuk az utolsó dalban, de ez a lemez nem az elemezgetésről szól.
A Példák hullámokra olyan, amit egy napsugaras („a napfényt megbúbolom”), de hűs őszi séta után hazaérve hallgatsz, amikor kezedbe veszed a forró, mézes teát, és beülsz a süppedős fotelbe. Nyugalmat, elégedettséget érzel, és jól esik ez a természetes aláfestés hozzá. A Példák hullámokra romantikus lemez, fiúsan romantikus.
Az Óriás természetesen be is mutatja ezt a nagylemezt november 6-án az A38 Hajón.
