Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Bobafett, Bobakrome, Zomblaze @ Y2K, Nyíregyháza, 2010. december 25.
Bobafették Nyíregyházán kis túlzással olyanok, mint a 30Y Pécsett, vagy a Tankcsapda Debrecenben. A hazai pálya mindig ad valami pluszt, ami mindenképp több annál, mint a tény, hogy a fellépő zenekar a nagy létszámú baráti társaság miatt részegebb az átlagosnál. Megfelelő körülmények között sokkal inkább emlékeztetnek ezek egy jó nagy család összeborulására. Bobafett esetében ez valami olyasmi, mint amikor a ritkán látott világot járt nagybácsi hazanéz sok év távollét után, ellenőrzi mizu, és elmeséli, mi történt vele a legutóbbi találkozás óta.
A "mizu" kérdésre az adekvát válasz az "öregszünk bazmeg", ami most abban mutatkozott meg, hogy a koncerten ott volt egy 18 éves srác, aki a szülők révén már három éves korában is benne volt a helyi vandálkodásokban a G.O.D.-vel, most pedig ott ugrált az első sorban. A legutóbbi találkozás óta pedig annyi történt, hogy Bobakrome-al a vitán felül legendás Aludnifogtál után összehoztak egy második lemezt is, amit most először mutattak be a földijeiknek.
Felvezetésképp az első hallásra teljesen stílusidegen, valójában kifejezetten témába vágó Hentesek, és a Kuplung Klán gitároztak. Az előbbi két taggal, hol bluesosan, hol garázsrockosan, és hogy erősítsem a White Stripesra való rímelést, egy profi női dobossal, az utóbbi pedig szarakodásmentes ordibálós hardcore-t, leginkább a Sick of it All szellemiségében. Ezek magukban is bőven nézhető produkciók lettek volna, de itt most tényleg mindenki Bobáékra várt, és a mindenkit itt úgy kell érteni, hogy az Y2K klubban egy cigit nem lehetett leejteni.
Ahogy várható volt, az első hangokra meg is őrült mindenki, de úgy, ahogy minden hardcore, és punk múltam ellenére is hihetetlen volt. Ezeket a fellépéseket nem is feltétlenül koncertként kell értékelni, sokkal inkább performanszként, standuppal, sörözésekkel, de azért persze tonnányi klasszikus dallal. Olyan dalokkal, amik elintézték, hogy Bobafett már a kezdő dalnál stagedivingoljon, hogy közben a szekusoknak kelljen lelökni a színpadra özönlő első sort. Bobakrome kissé szétesve hátulról kántálta aktuális szövegeit, DJ Zomblaze pultja mellett, miközben kollégájuk csinálta, amihez leginkább ért: rendőröket szidott, ivott, és a maga félreismerhetetlen módján elreppelte az életét. Az első sokkon túllépve érdemes külön megemlékezni a közönség összetételéről is, ami a 15 év körüli fura sapkás deszkás sráctól a black metalos rockeren keresztül a kulturált kinézetű fiatal házaspárig mindenféle embert tartalmazott, egyedül az volt bennük a közös, hogy mindannyian együtt ordították az ország vezetőinek, hogy ideje lenne már eltakarodniuk. Mivel végig ebben a szellemben ment a buli, nem is csoda, hogy elszabadult a pokol: Bobafettről letépték a nadrágját, DJ Zomblaze-nek bele akartak nyúlni a lemezjátszójába, Bobakrome pedig kiselőadást tartott róla, mennyire szereti az állatokat, és szeressük mi is. Dalok tekintetében hozták a kötelező klasszikusokat, volt Nénike, Multcore, Cypress Hill-alapra tolva a G.O.D., és persze a Bagolyköpetet is tisztességesen bemutatták. Bizonyos dalokat többször is, ha úgy kívánta a helyzet, márpedig többször is úgy kívánta, a tirpákok nem bírtak betelni a saját népszerűségükön jól láthatóan meglepődött Bobákkal.
Hallottunk már rosszakat ezekről a fellépőkről. Rendőrök által szétoszlatott koncertet, seggrészeg tagokat, sok órás késéseket. Ezek benne vannak mindig a pakliban, de egyúttal megadják azt a profin amatőr szellemiséget, ami teljesen elmossa a néző, és a fellépő közti határvonalakat. Csak egy nagy buli van, mikrofonnal, és hárdkórreppel. Ez valakinek bunkó nemtörődömségnek tűnik, de hogy egy idevágó idézettel éljek, "mindegy, Bobafett ennyit kínál."
Miután az amúgy elképesztően jól szóló cájg legyalult mindenkit, ki lett vedelve az Y2K teljes sörkészlete, DJ Zomblaze ismét hibátlan szettjére tervezgethette mindenki, milyen király lesz elmesélni ezt az estét minden távol maradt havernak úgy, hogy még túlozni sem kell sehol.
