Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Okkervil River – I Am Very Far
(Jagjaguwar)
Az Okkervil River tőle szokatlan dolgot csinált: Will Scheff és zenekara 2003 óta először csak úgy simán kiadott tizenegy dalt, történet, és úgy általában bármiféle nagy koncepció nélkül (nem számítva a tavaly Roky Ericksonnal felvett közös lemezt). Az amerikai indie folk Decemberists mellett talán legnagyobb neve logikus lépést tett vissza az egyszerű dalok irányába, mert a 2008-ban kiadott Stand Insszel bezáródó lemezcsokor egyértelmű kreatív csúcsot jelentett, az Okkervil River-életműben, és a stíluson belül is. Scheff úgy tudott történetet mesélni, hogy nem voltak öncélú témaismételgetések, zavaróan hosszú lemezek, csak arcbamászóan hatásvadász dalok, úgy ahogy azt maximum az Arcade Fire tudja.
Én azt is szerettem ezekben a lemezekben, hogy a koncepció ignorálása esetén is nagyon jól lehetett őket hallgatni, nem kellett külön figyelni a szövegekre, működött magától is. Ehhez képest az I Am Very Far első hallgatásakor azonnal utána kellett néznem, hogy nem lett-e ez az előzetes hírekkel ellentétben mégis valami nagyívű alkotás, annyira nem akart átjönni, mit akarhatott Scheff ezzel. Egyáltalán nem rossz ez, megvan az Okkervil Riverre jellemző telt hangszerelés, az érzelmektől túlcsorduló énekhang, csak egyvalami tűnt el: a rögtön érő slágerek. Ez csak annyit jelent, hogy ezúttal egy kevésbé patetikus Okkervil Rivert hallunk, csakhogy ennek a zenekarnak az egyik legfontosabb eleme volt a pátosz.
Bármilyen korrekt az I Am Very Far, egyszerűen sehol nincs rajta egy Our Life Is Not a Movie Or Maybe, vagy egy Blue Tulip. Egyik dalt sem akarom egymás után sokszor meghallgatni, sehol sem hiteti el velem, hogy ez tényleg csak nekem lett írva. Helyette csak végigmegy ez a dalcsokor 50 perc alatt, aztán néha nekiugrok megint, de a nagy megvilágosodás helyett csak az jut eszembe, hogy a Decemberists utóbbi időben mutatott produkciójánál jobb, de például a jóval ismeretlenebb Broken Recordsénál simán rosszabb az Okkervil River 2011-ben.
Nagyon úgy tűnik, hogy Scheff kissé túl komolyan gondolta, hogy csak egy teljesen átlagos lemezt ad ki, mert ez sajnos tényleg teljesen átlagos lett.
