Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Bizonyára már mindenki utálja, hogy még mindig a Szigetről írunk, de már nincs sok hátra, sőt vége van. De mi marad utána? A Sziget nem csak a Hajógyári élővilágában hagy maradandó, vagy kevésbé maradandó nyomot, hanem a fesztiválozókban is. Végigvesszük, hogy mi az, amit egy hét (most már csak öt és két fél nap) után egy fesztiválozó magán tapasztal, sőt durvább esetben, amit rajta más.
Torokfájás, rekedtség: Amennyiben valaki még mindig sátorozik a Szigeten, és az átlagosnál kicsit rosszabb immunrendszerrel áldotta meg a sors, nem szimplán rekedtséget tapasztalhat, hanem egy pár napos brutális torokfájást. Ne csak egy szimpla megfázást tessék elképzelni, hanem égető, kínzó fájdalmat, mintha csak egy öttagú macskacsalád karmolászná az ember garatját. Szakértők szerint ennyi, egy helyen szórakozó ember maga után vonja a tömény bacifelhőt, így természetes, hogy kikészülünk tőlük.
Gyógymód: tessék úgy tervezni a nyarat, hogy a Sziget nem egyhetes, hanem kb. kettő, és pihenni, pihenni és pihenni. Természetesen szóba jöhetnek a kellemes bódultságot, és így folytatólagosságot biztosító, kombinált gyógyporok, amiket meleg vízben lehet feloldani.
Külsérelmi nyomok: A skála elég széles, lehet ez bokaficamtól kezdve apróbb horzsolás, és zúzódás, ez utóbbiak természetesen úgy, hogy az ember nem hogy arra nem emlékszik, hogy hol, hanem, hogy melyik nap szerezte. Szélsőséges esetben kéz, lábkötéssel is haza lehet bicegni, de ez inkább közepesen gyakori utóhatás, ahogy a csonttörés is.
Gyógymód: csak a megelőzés létezik. Nézz a lábad elé, még ha azt sem tudod hol vagy, illetve haladj a főutakon, amiket sok más fesztivállal ellentétben, a Szigeten példásan kivilágítanak. Amikor pedig pogózni támad kedved, béleld ki a ruhádat, mint egy Michelin-baba.
Fekete fika: Az olyan években, mint ez, amikor eső nem, csak szél, és szárasság volt öt napig, a Sziget pora döbbenetesen feketévé tudja varázsolni a hófehér papír zsebkendőt.
Gyógymód: fújd, ahogy csak tudod! Megelőzésre itt is lehetne tanács, de a tapasztalatok szerint a száj elé rakott kendő nem sokat segít, különösen, ha az első ivás alkalmával, egy szerencsétlen mozdulattal pofán öntöd magad sörrel.
Izomláz: A Szigeten úgy lehet sokat menni, hogy az ember észre sem veszi. Egy korai klasszikus szerint valakitől megkérdezték, hogy mire emlékszik a Szigetből, mire azt felelte, hogy: „Részeg voltam, sokat mentünk és sötét volt.” Az utolsót már kilőttük, a többi stimmel. Bár a Világzenei Nagyszínpad a sok útközbeni látnivaló miatt közelinek tűnik, de nem az. Két oda-vissza út elegendő, hogy egy felkészületlen izomzat bedurranjon.
Gyógymód: futni két kört a Margit-szigeten rögtön másnap. (Ez az első pont fényében bátor vállalkozás, de hajrá!)
Ideggörcs: ha két, nagyon várt koncert párhuzamosan van, akkor még napokig lehet szenvedni az idegtől, miszerint az egyik miatt kimaradt a másik. Ennek továbbfejlesztett változata ugye azt kínozza, aki ki sem ment, és a kommentekben szidja az anyánkat, hogy még mindig a Szigettel foglalkozunk.
Gyógymód: ki kell menni, és szarni az egészre; ahová sodor az tömeg vagy a haverok, azt nézni.
Ide lehetne sorolni még a másnaposságot, de az egy Sziget alatt konstans állapot, és az ember észre sem veszi, hogy nincs, legfeljebb azt, hogy pálinka helyett rumos teát iszik a torokgyík miatt.
A további tapasztalatokat természetesen meg lehet velünk osztani alább.
