Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az mindig örömteli, amikor történik valami, aminek köze van a magyar kultúrához. Mármint a csinálásához. Az Itt vagyok című kisfilmmel Cannes-t is megjárt Szimler Bálint rendező és Rév Marcell operatőr a zenét, a filmet és az ötletet igyekeznek összehozni egy bátran nagyszabásúnak nevezhető projektben.
A Kodály-módszer sokáig egyet jelentett nekem az öklözéssel, majd az öklözés szerencsére más értelmet nyert, így a Kodály-módszer elveszítette jelentőségét az életemben. Egy szép napon egy japán lány költözött a szomszédba, aki órákon át tudott beszélni a Kodály-mószer fantasztikusságáról, mert emiatt költözött Japánból Budapestre, és járt a zeneakadémiára. Akkor kezdtem el érezni, hogy itt valami fontos dologról lehet szó, ráadásul teljesen kimaradtam belőle.
Az MTV-kultúrának vége, örültünk, hogy volt, de az MTV-n is már csak valóságshow megy, zene nem. A Kodály Method az egyszerűség felől közelítve kívánja a zenei élményt minél erősebb vizuális hangulattal megerősíteni. Nem csodálkoznánk, ha hamarosan egy nagy cég bukkanna fel a háttérben, akik megfuttatják ezt a projektet. A nagy cégnek örülnénk, mert csak így lehet igazán nagy dolgokat alkotni a kultúrában.
Az egyik legjobb hangulatú kisfilmben a Turbo zenél egy háztetőn a Waldorf kórussal, Akkezdet Phiai házibuliban állnak neki a Zenebuddhizmusnak. Az egyszerűség és látvány találkozására a legjobb példa a Zagaréknak forgatott kisfilm: a Keleti pályaudvaron kezdtek el zenélni a Pomázi Önkéntes Tűzoltózenekarral, mintha egy nagy stábbal forgatott Aki Kaurismaki-film zárójelenete lenne az egész. A Volkova Sisters klipje pedig nyomasztó, egy Radiohead-klipnek is elmenne bármikor. Mindegyik videó közös nevezője az egyszerűségre törekvés.
Tessék lájkolászni a Facebook-oldalukat, mert idén még jön pár videó, jövőre meg kéthetente.
