Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Audio Love Nation - Delta
(Szerzői kiadás)
A fiatalos, energikus, beleszarós, stb. garázsrock-formáció olyannyira égető hiánycikk, mint a tubusos gulyáskrém. Azonban ezzel együtt sem jutna eszünkbe, hogy dr. Erdős Péter szellemével karöltve japánkakast áldozzunk betiltásunkért. Tudniillik, az irritáló mértékű túlburjánzás ellenére is komoly funkcióval bírnak a fővárosi klubéletben. Ők maguk ugyanis az örök nyitózenekarok, akik lehetővé teszik, hogy a főattrakcióra váró fiatal szépen, komótosan fogyaszthassa el albérletében a Tescóban vásárolt bemelegítő alapanyagokat. Azonban bármily szürreálisan is hangzik, ebben a műfajban sem képtelenség kiemelkedő zeneművel előállni.
Első hallásra az Audio Love Nationbe sem szorult több egyéniség, mint egy leselejtezett birodalmi rohamosztagosba. Sőt, ebbéli véleményünk talán csak a harmadik nekifutás után módosul számottevően. Mindez azonban bocsánatos bűnné silányul, mikor is a zenekar ún. dalszerzői képességekről tesz tanúbizonyságot. A nyitó Beat The Street alapján a budapesti ötös még elkönyvelhető lenne valamely 70-es évekbe buzult Lego-frizurás brit formáció klónjának, ám a Maybe azonnal ragadó, Rise Against-es dallamai máris visszaadják beléjük vetett hitünket. Mellesleg a punkos párhuzam már Jávor Gergely orgánuma miatt is adja magát, a szigetes Ignite-performanszon akár ő is beugorhatott volna Téglás Zoli helyére.
A rock’n’rollos Doctor merőben más karakterű szerzemény, ám faék egyszerűségű refrénjével is telitalálat. A klipes Web Of Truth belassulása és szólója magasan a lemez legjobb pillanatai közé tartoznak, mindemellett Jaro Mayda dobosnak ajánlatos lenne kötelezővé tenni a duplázók használatát. A progresszívbe hajló szerzemény után a California Throttle demizsonlóbáló, malterköpködő punk’n’rollként hat, ennek ellenére/már csak ezért is képtelenség nem szeretni. A Tangiers hallatán pedig csak azon hallgatók fognak szörnyülködni, akik – eléggé el nem ítélhető módon – megkérdőjelezik a The Darkness zenekar létjogosultságát. A női énekkel megtámogatott The Mist pedig annak dacára is kiváló levezetés, hogy nem 100%-ig mentes a jazzes-vendéglátós maníroktól.
Az Audio Love Nation második lemeze ahhoz hasonló érzést nyújt, mint amikor az ember utcai lomtalanítás idején valami időtálló értékre akad. Már ha hajlandó előítéleteit félretéve rávenni magát a guberálásra.
