Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hiába él és virul itthon a '90-es évek közepe óta az underground partykultúra, máig nem vette igazán senki a fáradtságot, hogy behatóbban foglalkozzon a bulik hátterével. Ezt a hiányt szeretné pótolni Juhancsik István és Kovács Krisztian dokumentumfilmje a Night Shift, amely a DJ-k, producerek, szervezők szemszögéből próbálja kicsit bemutatni Magyarország éjszakai életét.
Juhancsik István – művésznevén Six – számára nem ismeretlen terep a mozgókép, hiszen ő felelt a Filmmúzeum Privátfilmek vágatlanul műsoráért is, majd később megalapította a super8.hu online videoarchívumot. A Profile25 és SanFranciscoBeat néven is dolgozó Kovács Krisztián DJ-producerrel két és fél évig készítették a Night Shiftet, de, ahogy a Toldi Moziban tartott vetítésen elhangzott, épp hogy pár órával a dokumentumfilm premierje előtt sikerült befejezniük a képanyagot.
Az alkotás főleg Magyarország techno, house és minimal zenei szubkultúrájára fókuszál, bemutatva minden fontosabb személyiséget a hazai színtérből. Nem csak a DJ-k szólalnak meg a filmben, hanem a szervezők-promóterek, a vizuálosok, de még a cateringesek is. Az interjúrészletek között, alatt pedig rengeteg felvétel is látható a legkisebb buliktól egészen az arénapartykig.
Ezek a képek a dokumentumfilm egyik legerősebb részei, de alapvetően elmondható az egészről, hogy a műfaji sajátosságokhoz képest kifejezetten nagy figyelmet fordítottak a készítők a vizuális megjelenésre. A bulifelvételek konkrétan moziminőségűek, az átvezetések kreatívak és látványosak és képileg tényleg kevés üresjáratot lehet benne felfedezni, ami azért is tiszteletre méltó teljesítmény, mert mondjuk egy promóter vagy egy szobaproducer munka közben nem éppen a leglátványosabb jelenség, de az ügyes vágásokkal, effektekkel és a kreatív operatőri munkával ezeket is sikerült élvezhetővé tenni.
Tartalmilag már kicsivel árnyaltabb azért a helyzet. A készítők beleestek abba a csapdába, hogy minél több embert szerettek volna megszólaltatni a filmben, de közülük csak nagyon kevesen tudtak közhelymentesek illetve érdekesek maradni. Persze, szinte minden megszólaló kifejezetten informatív a saját szakterületén belül, de igazán figyelemfelkeltő figura kevés akad. Érdemesebb lett volna tovább beszéltetni az év elején elhunyt Bernáthy Sándort és fiát vagy mondjuk Nagát, aki képes üres közhelyek nélkül is érthetően, izgalmasan beszélni egy olyan egzakt tevékenységről, mint mondjuk a dj-zés.
A Night Shift Documentary című dokumentumfilmnek október 26-án lesz bemutatója, az Indafilmre várhatóan januárban kerül. Rendezője Juhancsik István, a tévésből lett filmes és a super8.hu archívum szerkesztője két elektronikus dokumentumfilmet jegyez Kovács Krisztiánnal közösen. A filmmúzeumnak vágott évekig elektronikus zenére amatőrfilmeket, mielőtt a két szintén elektronikus zenét követő filmet készítette az undergroundtól a majdnem populárisig zenei vonalig. Az első film a Code 36 novemberben kerül fel az Indafilmre, ebből 2000 példány jelent meg dvd-n, amit turnékon osztogattak. A megszólalók közt vannak DJ -k , VJ-k, sajtósok, grafikusok, producerek, promóterek. |
Lehet, hogy a nagy sietség vagy más technikai problémák, esetleg a hangos zene miatt, de a bemutatón néha nem lehetett érteni a megszólalókat, pontosabban egyes szavak, mondatok végét. Ugyanis aláfestésként végig Kovács szerzeményei szóltak, amik amúgy a fenti problémát leszámítva nem csak élvezhetőbbé tették az élményt, hanem sokkal jobban pörgött tőle az egyórás film. Kovács Profile25 néven készített aláfestő zenéi végig egyfajta lüktető érzést adnak a filmnek, amit a vágásoknak is sikerül követni. Kifejezetten látványosak és ötletesek az olyan apró megoldások, mint amikor a megszólaló utolsó szavát visszhangoztatták vagy a tárgyak hangjaival játszottak az átkötéseknél. Ezek mind-mind olyan apró trükkök, amik a száraz doku-műfajba egy kis életet lehelnek.
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon laikusként hogyan jöhet le ez a film. Egy olyan hozzá nem értő számára, aki máig kedveli a tuc-tuc kifejezést minden elektronikus zenével kapcsolatban, például kifejezetten elgondolkodtató lehet a Night Shift, mert láthatja, hogy egy DJ nem csak a play-gombot nyomkodja, hanem zenét ír, bulit szervez, szórólapot tervez és közben még ezer más dologgal is törődnie kell. Ráadásul az is látható, hogy mekkora munka van az itthoni 4/4-es bulik hátterében, pláne amikor az egyik megszólaló azt is elmondja, hogy az esetek nagy részében a magyar DJ-k százszor jobbak, mint az utánuk fellépő külföldi sztárok.
Ennek ellenére még el kell mondani, hogy ez a film inkább szól a partykultúrához ilyen-olyan módon kapcsolódókhoz, mint az utca emberéhez. Ezzel semmi gond nincsen (sőt), ők lesznek azok, akik nem csak megnézik majd a Night Shiftet, hanem érteni is fogják, és talán kicsit tanulnak is az olyan részekből, ahol az egyik DJ-promoter mesél arról, hogy mikhez érdemes igazítani egy buli dátumát, és miért nem képesek egyesek ezt máig tudomásul venni itthon. Az analfabéták viszont csak bámulhatnak, mint borjú a LED-falra, hiszen nekik ez a világ ugyanannyira idegen marad, mint a film megnézése előtt.
A Night Shift kötelező néznivaló minden olyan klubba járónak, aki nem csak olcsó koktélokért megy derékra kötött pulóverben csajozni a Morrison's-ba, miközben a DJ éppen Shakira és a Coco Jumbo között vacillál.