2013.04.29. 21:46 – Kollár Dániel

Egy troll magánya - Tyler, The Creator-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

tyler6.jpgTyler, The Creator - Wolf
(Odd Future / Sony)

Tyler, The Creator Wolf című harmadik albumának több előnyös tulajdonsága is van: nem az egydimenziós polgárpukkasztás Tyler elsődleges célja, az agressziója nem hatalmasodik el a tehetsége felett és most először érezhetjük azt is, hogy meg szeretné mutatni a teljes zenei spektrumát. A rossz viszont az, hogy most először érezhetünk sajnálatot is napjaink egyik legellentmondásosabb zenészének irányába,.

Az Odd Future kollektíva elmúlt évekbeli térnyerése volt olyan méretű, hogy a hip-hop világát valamennyire is követők mostanra határozott véleményt alkothattak az OFWGKTA-ról (Odd Future Wolf Gang Kill Them All) és központi arcáról, Tyler, The Creatorról. Vagy szeretik a a három emberre is elég kreatív energiájáért és a szokványosan betaláló trollkodásaiért, vagy nem szeretik az erőszakos, homofób és hímsoviniszta szövegei miatt, illetve azért, mert mást nem nagyon csinál azon túl, hogy sokféleképpen elküldi a világot a picsába.  Ő a senkinek sem közömbös arc mintapéldánya, és részben innét ered az is, hogy az előző, Goblin című albumából nem sikerült megcsinálnia azt a digitális bennszülöttek szociális problémáiról és elfojtott agresszióiról szóló korrajzot, amivel nála hitelesebben talán senki nem lenne képes előállni. A Goblin elveszett Tyler folyamatos önigazolási kényszerében, előrelépés helyett csak céltalan sötétséget és egy nagyon mérges srácot hozott. Több függő kérdésre is választ kellett tehát adnia a Wolfnak, az pedig csak rátett minderre egy lapáttal, hogy az előző lemez megjelenése óta eltelt időszakban Tyler, The Creator mind inkább világszerte ismert hírességgé vált, így a környezetével vívott harcához hozzácsapódott Hollywood is, tokkal vonóval.

Aki arra számított, hogy emberünkből mindez megnövekedett önbizalmat és még hevesebb agressziókat hoz ki, az csalódni fog ebben a lemezben. Csalóka volt az első single-ként érkező Domo23 hasító tempója is, mivel ha valami egyáltalán nem jellemző a Wolf album egészére, az a rohanás. Az alapokat végig egymaga író Tyler általában nyugodt, fülbemászó billentyűjátékokkal és szőnyegekkel, valamint visszafogott wonky ütemekkel dolgozik ezúttal, melyek összességéből kijön egy olyan hangulat, amit egy derűs, de kicsit szeles és elmúlást magában hordozó későnyári napnyugtával lehetne leírni. A Wolf számai ugyanannyira frusztráltak mint az Odd Future zenék általában, viszont sokkal kevésbé idegesek. Tyler megszaporodott kétségei visszanyomják a benne élő zsigeri trollt, az újkeletű befordulásai viszont komplexebb értékeket teremtenek mind szövegileg, mind zenei téren. Az album orrnehéz, az első fele meglehetősen sötét és több személyes terhet is felhoz a nagymama rákban való elmenetele okozta megpróbáltatásoktól kezdve (Cowboy) a sosem látott apa irányába mutatott haragon át (Jamba) az enyhén skizofrén démonok elleni harcig (Wolf). A se veled – se nélküled kapcsolatokról szóló IFHY környékén aztán kimegy a méreg és egy hol könnyedebb (Tamale, Treehome95), hol melankolikusabb (Parking Lot, Rusty), de mindenképpen lassú véget vesz a Wolf, mely kört a visszatérő gyászhangulat zárja a Lone-ban.

Tyler, The Creator rendre bezuhan a Wolfon amikor egyedül viszi a teljes számot, míg a közreműködéseket felvonultató trackekben kijön belőle az a feltűnési viszketegséges tini, aki a rajongótábora nagyját eddig eredményezte. A szokásos megosztó fordulatok ezen a lemezen megjelennek, ugyanakkor az MC nem marad adós a kritikákra való válaszokkal sem (“Saying I hate gays even though Frank [Ocean] is on 10 of my songs”) és hallhatóan komolyabban veszi magát mint eddig bármikor. A komolysággal ugyanakkor érkezett egy nagy adag magányosságérzés is Tylerben, amit elsőre nehéz lesz befogadni az Odd Future-fanoknak, a kétkedőkhöz viszont kicsit közelebb kerülhet általa. A Wolf biztató fejlődést hozott zenei téren és háttérbe szorította a felesleges arcoskodásokat. Az viszont még ennél is örömtelibb lenne, ha Tyler, The Creator egy kicsit jobban érezné magát a bőrében.

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (2,7/5)

lemezkritika hiphop rap ezt hallgasd tyler the creator odd future



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása