Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tárkány Művek - Címesincs
(Tárkány Művek)
Ez a néhány éve együtt muzsikáló, Tárkány-Kovács Bálint zeneszerző-szövegíró-cimbalmos által alapított ifjú csapat már az első, 2010-ben megjelentetett nagylemezével (Arcomba az arcod vésted) vastagon szedve írta be magát mind a hazai, mind pedig a nemzetközi világzenei színtér nagykönyvébe. Utóbbira jó példa, hogy az egyik legrangosabb világzenei kiadó, a World Music Network a Rough Guide to the Music of Hungary válogatás mellékleteként publikálta ezt a debütálást. Mi pedig itthon nagyon örülhettünk, hogy egy olyan népzenén alapuló banda bontotta ki szárnyait, ami bár képzett népzenészekből áll, nem a megszokott hagyományőrzésre tett fel minden lapot, hanem kialakított egy olyan széles merítésű önálló hangot, amelyben a magyar dalkultúra százéves hagyományának esszenciája öltött testet. Ez persze veszélyes terep, nagy a kilengés veszélye és az aránytévesztés réme, de nem ez történt, ahogy mondani szokás, tizenkilencre lapot húztak – és nyertek!
Rácsodálkozhattunk például, hogy megannyi, nem megszokott módon alkalmazott hangszerrel játszanak el lazán különböző műfajokkal, szaxofonnal, cimbalommal, fuvolával, brácsával és gardonnal utazzák körbe a jazz, a népzene és a tangó köreit, leginkább ismerős népi dallamokra improvizálva, az autentikussággal mit sem törődve, lényegében egy új sláger-nyelvet megteremtve. És mielőtt tovább mennénk, ne felejtsük el, hogy az egész produkció egyik központi figurája, mondhatni sava-borsa Paár Julianna énekesnő, akinek előadói bája és ritka ízes hangja nem csak egyszerűen sokat dob a bandán, de nem is lehetne nélküle az egészet már elképzelni, simán rácáfol arra az axiómára, hogy mindenki pótolható. Őt hallgatni tényleg ízélménnyel jár, tehetsége és kiérlelt tudása mellett feltűnő, hogy mennyire természetesen énekel, híján minden modorosságnak. És bár nem annyira archaikus itt a stílusa, mint a népdaloknál szokás, mégis sokat átemelt abból, és ez ebben a zenei környezetben különösen megejtő élmény.
A Tárkány Művek aztán az elmúlt három évben felbátorodott, a feldolgozások mellet saját dalok írásába fogott, az új lemeznek ezek adják a gerincét. Ezt olyannyira jól tették, hogy meg is született az utóbbi idők egyik legerősebb hazai világzenei albuma, sőt egyszerűen csak az egyik legjobb magyar lemez, mert ezen a szinten már simán el is tekinthetünk a műfaji besorolásoktól, ne is korlátozzuk be őket címkékkel. Mindezzel együtt persze a fő támaszok és pillérek maradtak, a csapásirány továbbra is a jazz és a népzene, de nyugodtan hozzászokhatunk, hogy ezek a műfaji meghatározások újra lettek már gondolva, és nem feltétlenül, sőt egyre kevésbé hasonlítanak arra, amikre első körben asszociálunk. Akkor miről is van szó igazából? Ne cifrázzuk: kivételes dalok születtek, telitalálat az egész elejétől a végéig, minden ízében él, lüktet, és nem csak műfaji-zeneiségében színes-szagos az album, de érzelmileg is tágas a paletta. Sőt ahhoz képest, hogy fiatal zenészekről van szó, meglepően mélyek a bejárt lelki tájak. Ez akkor is igaz, amikor instrumentális menetekkel utazunk (a Dresch Mihály fuhunos közreműködésével előadott Városban például egészen szenzációs), de a szövegek is érettek, én például főleg a sanzonos daloknál érzékenyültem el teljesen – ezek közül az Ő egy nyári eső, az Ég a földre szállott, a Nincsen a világon és főleg a Címesincs abszolút remeklés. Itt a zene balkános lüktetése, a szaxofon forró-jazzes tónusa, és a szívbemarkoló szöveg, kiváltképp ahogy Paár Julianna elénekli, az ritka magasságba löki nem csak ezt a nagyon szerethető bandát, de kicsit magát a popzenét is! Persze aki lazább és játékosabb pillanatokra szomjazik, az is megkaphatja a magáét, tessék csak meghallgatni például a Krumpli boogie piacos hangulatjelentését, vagy a Mi voltunk népi-rapes generációs önreflexióját, és egy időre minden mást félretenni.
