Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ha a seattle-i bíróság ítéletéből indulunk ki, akkor elképzelhető, hogy megvan a zeneipar legújabb osztódással szaporodó zenekara, a Queensryche (bocs, nincs ékezetes y a billentyűzeten), amiből jelenleg kettő is van, de ha teszem azt Eddie Jackson vagy Scott Rockenfield összebalhézik Michael Wiltonnal (esetleg mind a hárman üvöltöznek egy nagyot), akkor akár négy is lehet belőle és akkor azt a lehetőséget még fel sem hoztuk, hogy mi van, ha Chis DeGarmo is megint zenélni akar, ugye.
Ritka nagy marhaság az, amit a bíróság csinált, egy ilyen perben (kit illet a zenekar neve és annak használati joga) egyértelmű döntést kell hozni, nem elkenni a dolgot, milyen már az, hogy ugyanazon a hétvégén ugyanabban a városban mindkét Queensryche fellép? A progresszív metal korai élharcosa, az Operation Mindcrime - Empire - Promised Land trióval valóban korszakot alkotó és bandák tucatjait inspiráló seattle-i zenekar és eredeti énekese, Geoff Tate tavaly áprilisban rúgta össze annyira a patkót, hogy Tate-nek nem volt maradása a többiek mellett (értsd: annyira bunkó volt, hogy ki kellett rúgni), és nagyjából azóta megy a pereskedés is többek között a névhasználat miatt.
Tate nem sokat szarozott a kirúgása után és ahol tudta, kutyázta a többieket, majd összerántott egy alkalmi formációt és elkezdett haknizni - Queensryche néven. Az ő zenekarában rajta kívül senki nem volt, aki az alapító tagok közt ott lett volna, (igaz, Kelly Gray gitáros 1999 óta a QR tagja volt), míg a többiek (Wilton, Rockenfield és Jackson, plusz a zenekarba pár éve éppen Gray helyére érkezett Parker Lundgren) egy új énekessel kiegészülve azért nagyobb jogot formálhatnak a mai napig jól csengő névre.
Év elején mindkét QR stúdióba vonult és lemezt vett fel (közben hevesen anyázták egymást a sajtóban, a Facebookon, a rádióban, ahol csak tudták), de Tate alakulata egy hangyafasznyival gyorsabb volt, és április 23-án megjelent a Frequency Unknown, ami pont olyan semmitmondó lett, mint a QR előző tíz évének bármelyik kiadványa. A másik Queensryche kicsivel többet stúdiózott és jobban odafigyelt a dalszerzésre, ami meg is látszik az új kezdetre utaló címen (Queensryche) megjelentetett anyagukra (június 24.), mert sokkal inkább a zenekar aranykorát idézi, mint a konkurens album. (Duplakritika hamarosan.)
Két QR-lemez a boltokban, két zenekar turnézik ugyanazon a néven, nem csoda, hogy a múlt heti bírósági tárgyalásnak nagy tétje volt. A bíró azonban egyelőre nem hozott döntést, illetve egy dodonait igen: november 18-ra ígérte, hogy valamelyik társulatnak mindenképpen megítéli a névhasználati jogot, addig viszont a logót, a nevet és a betűtípust mindketten használhatják. Hogy ez kinek jó, azt nem tudjuk, a rajongóknak (mi is azok vagyunk), tuti nem.
Volt már ilyen eset mellesleg, én is láttam egy olyan Whitesnaket egy kis ausztriai fesztiválon fellépni, amiben Bernie Mardsen, Micky Moody és Neil Murray zenélt, de David Coverdale-nek nyoma sem volt, és itthon sem idegen a téma, hiszen van (volt?) nekünk P.Box és Pandora's Box néven is fellépő zenekarunk, ugye.
