Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tegnap este két olyan koncertet rendeztek az Akváriumban, amit már régóta vártam, két olyan zenekartól, akiktől sokat vártam. Pont emiatt kicsit tartottam attól, hogy csalódást fog okozni a Middlemist Red vagy a Black Lips, de szerencsére ez nem történt meg. Bár azért nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. (A képeket az Akvárium Facebookjáról loptam.)
Az Akvárium kisebb termében először a Middlemist Red lépett fel, akiket még sosem láttam élőben. Pedig az utóbbi időben hihetetlen gyorsan ívelt felfelé a pályájuk. Tavaly novemberben nálunk mutatkoztak be első EP-jükkel, aztán először az Index dalversenyét nyerték meg, majd a Deezer nemzetközi versenyén is ők lettek az elsők.
A felhajtás tehát óriási a zenekar körül, és a koncert alapján úgy látszik, hogy nem alaptalanul. Azt eddig is tudtam, hogy a számaik jók, de abban azért nem voltam biztos, hogy jól elő is tudják adni őket. Aztán azt tapasztaltam, hogy a dalok nagyon is működnek élőben, és egyáltalán nem voltak hiteltelenek a fiatal srácok előadásában, akiknek külön jól állt, hogy még nem vérprofi előadók. Felvezető koncert lévén én rövidebb műsorra számítottam, de végig fenntartotta az érdeklődésemet a zenekar, úgyhogy igazán jól sikerült a kb. egy órás koncert. Egyébként elég sokan voltak a teremben, amiért nagyon hálás is volt a zenekar, de olyan sokan azért nem táncoltak, és elég szellős is volt a tömeg. A legnagyobb buli persze a Single Switcheroo alatt volt, ami különösen erősen szólt élőben, de nagyjából a többi számra is igaz volt, hogy tök jól szóltak. A zenekar írt egy dalt a Black Lipsnek is, ezzel zárta a koncertet. A következő években nagyon oda kell figyelni rájuk, és kíváncsi vagyok, milyen lesz az ősszel megjelenő első nagylemezük. Aki még nem látta, mindenképpen nézze meg őket élőben, mert könnyen lehet, hogy most tényleg csillag születik.
A Black Lipsről sok helyen azt írják, hogy az egyik legjobb koncertzenekar a világon, ezért valami különleges produkcióra számítottam tőlük, még akkor is, ha az is köztudott, hogy már nem viselkednek olyan őrülten a színpadon, mint a kezdeti években. Ezzel szemben maga a show nem volt annyira különleges, mint mondjuk a szintén koncertjeiről híres Bohemian Betyars bulikon. A banda inkább csak korrektül lenyomta a tempós, gitárra épülő számait, egy kicsit több mozgással, mint egy átlagos zenekar. Az az érdekes, hogy hiába vártam kicsit mást, ezzel a produkcióval mégsem volt semmi baj. Azért nem, mert úgy tűnik, a Black Lipsnek (már?) nem kell gitárokat felgyújtania ahhoz, hogy nagyon jó bulihangulatot csináljon. Az ugyanis végig megvolt, a koncert lendülete teljesen magával ragadta a közönséget, ami önfeledten ugrált, pogózott, bólogatott végig, aztán páran a koncert vége felé még a színpadra is felmehettek.
Hiába íródott a legtöbb számuk egy kaptafára, mégsem volt unalmas egyáltalán a koncert, aminek külön jót tett az, hogy egy kis klubteremben tartották. Bár Jared Swilley basszusgitáros azt mondta nekünk, hogy szívesen fellépne nagy stadionokban, nem hiszem, hogy nagyon illenének oda, ez a műsor és zene ilyen kis klubokban működik igazán, ahol a koncert után le lehet pacsizni szinte az egész közönséggel. Összességében tehát a koncert nem robbantotta le a fejem, és nem is a valaha volt legnagyobb színpadi show-t láttam, mégis nagyon élveztem, és a Middlemist Reddel együtt egy nagyon emlékezetes estét csináltak a srácok.
