2015.03.04. 11:24 – Nihil_AK

Arat a rockhalál

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Vészterhes időket él a magyar metál. Úgy is mondhatnánk, arat a rockhalál. Ezekben a nehéz időkben nekünk, megmaradtaknak kell példát mutatnunk. Útmutatásunk nélkül a tapasztalatlanabb, szárnyaik csíráját bontogató fiatalok a végén még kénytelenek lennének önálló gondolatokat alkotni, ahelyett, hogy a háromoktávos C-dúr skálát, meg a szubdomináns hármashangzatok egymás után fűzését gyakorolnák. Ez így nem mehet tovább.

Valaha a rock és metálzene fontos volt az embereknek. Nekünk pláne, abból éltünk. A mi időnkben még volt súlya annak, ha a téren megpengettünk egy kvintakkordot. Mi még tudtuk, mi a szellem. Naponta kétszer tíz órát játszottunk a Villamos Klubban, utána snóbliztunk a Fecáékkal, ilyen élet volt akkoriban akkor. A hangszereket magunknak készítettük uszadékfából meg horgászdamilból, ami akkoriban juhbélből volt ráadásul. Ha elszakadt egy húr, virslit töltöttünk bele, hetekig hiánycikk volt a Gelkában. Az erősítőnk két Kőbányai volt, apám meg üveges.

Sosem felejtem el azokat az időket. Háromszor töltöttük meg az Ifiparkot, ötször a Gyorskocsit, négyszer a Wackent, pedig akkor még nem is létezett a fesztivál. De mi már akkor is külföldön játszottunk, egyes-egyes-egyes egyedül az itthoniak közül, és erre a mai napig olyan büszke vagyok, hogy naponta adok magamnak egy autogramot a diákomba, amit megtartottam emlékbe tinédzser éveimből. Semmit sem változtam azóta.

Ti nem tudjátok, mi a siker, én tudom. Minden évben más szponzor csinálta a gitáromat, amit meg is érdemeltem. Én már akkoriban metált toltam, amikor a szomszéd Józsi még javában a csattogós falepkét tolta. Fiatalabb nálam harminc évvel. Neki fogalma sincs semmiről. Egyszer úgy berúgtam a turnén, hogy elfelejtettem, melyik zenekarban játszom, a banda meg nem tudott egy számot sem elkezdeni nélkülem. Azóta az összes nyugati zenekar azt hajtogatja, hogy vacc or ném, meg ár jú redi, vagy mi az isten. Nekem köszönheti a világ.

A mai világ összehasonlíthatatlanul más az akkorival. Konganak a harangok a fémzene templomában. A tüc-tüc zene térhódítása kezdte el megásni az élőzene sírjának pöcegödrét. A szponzorok is elpártoltak mellőlünk. Akik velünk együtt kezdték, rég abbahagyták már régen. Elárulták az ügyet, családot alapítottak, átálltak a másik oldalra, vagy lefeküdtek valami szponzornak, vagy mindkettő. Hogy a kurva anyjukat! A médiákok nem támogatják az élőzenét, csak a halottat, mert azután nem kell jogdíjat fizetni. Csupán néhány hírmondó maradt, akik még mindig magasra emelik a zászlót, és beviszik a tévébe a rockot, mert az oda való.

Ideje már, hogy ebben az operettországban az unatkozó háziasszonyok végre megérezzék a bennünk feszülő dühöt. Fel kell nyitnunk a sok birka szemét, ezért mindenki kezét látni akarom!
Tartsatok velünk, és énekeljétek azt a sort, amit egy példaképemtől kölcsönöztem, hiszen nektek jó, hogy azt gondoljátok, amit én szeretek. És ne töltsetek le, mert akkor dolgoznunk kell majd, és nem lesz lehetőségünk arra, hogy újabb gondolatokat adjunk nektek.
Én sosem veszek CD-ket, mert a legtöbb mai zenekar untat, de ti ne költsétek sörre a nehezen megkeresett pénzeteket, különben a metál szép lassan meghal, és akkor mi lesz?

Ne felejtsétek el, nekünk, akik ezt a zenét ismerjük és szeretjük, össze kell tartanunk, még ha beledöglünk is. Mutassunk példát, mutassuk meg, hogyan is kell ezt csinálni. A magam részéről tíz körömmel fogok kapaszkodni a színpadba, mert valakinek meg kell mutatni a mai egyenfrizurás, egyenszerkós, egyenzenét játszó suttyóknak, meg a büdös geci poppereknek, hogy maradt még erő, eredeti gondolat, lázadás és rock n'roll a világon, ó yeah! Még akkor is, ha egyedül vagyunk a kibaszott világ ellen mi mindannyian.

Hétvégén találkozzunk a Kisbüdösben, ahol egy vadonatúj tribute műsorral várunk titeket, az aktuális, friss hangzású régi jó slágerekből. A felállás változatlan - a mikrofonnáltovábbra is Szatya, a négy húr ördögeként itt lesz velünk az öthúros Ibanezen játszó Juhászy Zsily, a dobokat változatlanul Baktai Józsi püföli. Szeretve puszil benneteket a gitáros/zenekarvezető, Tölgyes "Evil" Jocó. Most pedig hívjatok meg egy sörre!


rock metál



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása