Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ismét azt lehet mondani, hogy a poprock dominálja a dalmegosztást, ami persze nem csoda, hiszen ebbe a fogalomba azért elég sokféle zene belefér. Mindenesetre a Luauna, a Foolabout, a Meztelen Diplomaták és a Gutemberg Halott újdonsága is szegről-végről besorolható alá, meg még a Takáts Eszter Beat Band új dala is. Takáts Eszter másik újdonsága, a Lámpagyújtogatók betétdala, vagyis földönkívüli civilizációknak szánt üzenete viszont már messze van a poptól, csakúgy, mint Sippor és ~K~ kísérletező elektrója. A grunge-ban nyomuló Stu33 új klipjét pedig most láthatja először a közönség, úgyhogy kezdjünk is velük.
A Stu33 hamarosan elkészül Pure and Free című új lemezével, aminek egyik dalához, a Kill Me-hez készített lyric video itt és most debütál a nyilvánosság előtt. Stu így kommentálta a számot:
A szerelem szenvedélyességéről, kettősségéről, a benne való égésről és hullámzásról született dalt koncerteken így szoktam beharangozni: „Egy dal az élet szerelmeseinek és a szerelemben szenvedőknek.
A klip abban tér el a szokásos dalszöveges videóktól, hogy a sorokat itt egy ember hátán olvashatjuk. Illetve menet közben rájöttem, hogy nem is csak egy háton. Az anyajegyekből próbáltam megfejteni, hogy pontosan mennyin, és végül kettőre jutottam. Aztán a klip készítői igazoltak is, amikor az utolsó percben mindkét szereplőt együtt mutatták meg testükön a dal soraival, ami egyébként egy popos grunge szerzemény, és arra mindenképpen jó, hogy ez alapján érdekeljen a Pure and Free többi dala is.
Sippor amikor éppen nem a Bartók-konziban zenélget, akkor elektronikus zenével foglalkozik, méghozzá kísérletező, műfajokat áthidaló módon. Ráadásul úgy tűnik, hogy jól is csinálja, mert első EP-je egy londoni székhelyű kiadó gondozásában jelent meg. Az biztos, hogy tényleg elég különleges a Blunt Forces, és bár nekem kicsit megfájdult a tőle a fejem, vannak benne szellemes megoldások. Ja, és a legjobb szám szerintem a Wonderland, a második meg az Easy.
Modern poprockkal jelentkezik a Luauna, aminek hétszámos anyagát nevezhetnénk akár konceptalbumnak is, hiszen a zenekar ezzel a Kurt Vonnegut-idézettel foglalta össze a dalok mondanivalóját: „A jó énem, az igazi énem, a mennyben teremtett énem ott rejtezik a mélyben”. A zene a Héliumban a legjobb, de igazából az egész albumot nézve sem rossz, az énekkel viszont vannak bajaim, nevezetesen a nagyon magas hangok nem tetszenek, amik pl. az egyébként jónak ígérkező NMFO-t is elrontják egy kicsit. A Polaroid Pandák meg olyan, mintha a 30Y első lemezére készült volna, de végül mégsem vették volna fel. Legalábbis zeneileg. Legalábbis a gitár. Legalábbis részben.
A Foolabout zenekar a hatvanas évek életérzését próbálja meg közvetíteni mai, indiepopos, poprockos köntösben. Ennek érdekében pedig fellépéseik során használtak már a színpadon csirkét, galambot, vasalódeszkát, sátrat, sőt még szobabiciklit is, amiből láthatjuk, hogy nem kell őket teljesen komolyan venni. Legújabb klipjükben éppen egy srác vonaglását követhetjük végig, miközben a dalszöveg olyan mondataival ismerkedhetünk meg az alul futó szövegben, mint hogy „barokk fütyködből az érzésed szétrepítheted”.
Még október végén azt ígértem aktuális klipjük kapcsán, hogy hamarosan ismét hallani fogunk a Meztelen Diplomatákról. Végül csak igazam lett, a srácok ugyanis újabb számhoz készítettek klipet 2013-as első albumukról. A tördelt ritmusú Almát szedek klipjében egy fiú és egy lány kezdetben csak félénken közelítenek egymáshoz, de miután szétvernek teniszütővel pár konfettivel töltött almát, leomlanak a gátlásaik, és boldogan párnacsatáznak egyet a fa alatt.
Két évig készítette új lemezét a poszt elején is látható Gutenberg Halott, ami végül februárban jelent meg Táncolj Halál! címen. A lemez dalai elsősorban az elmúlásról és a halálról, illetve párkapcsolati válságokról és szakításról szólnak. Az nem különösebben megszokott, hogy ilyen súlyos témához ilyen mennyiségben nyúljanak a zenekarok, de a Gutenberg Halott mégis ezt tette, a lemez egyik dalához pedig most egy új klippel is kijött. Ha az előző klipesített dalukra azt mondtam, hogy tipikusan magyar alternatív, akkor a Merülésben a depresszív szöveg mellett már fel lehet fedezni a nemzetközi indie stílusjegyeit is.
Talán még nem hallottatok a Lámpagyújtogatók című, még készülő dokumentumfilmről, úgyhogy elmondom, hogy ez lesz a világ első kultúr sci-fije, amiben negyvenkettő ismert hazai zenész, művész, tudós, kutató, szakember, üzletember és sportoló összeállítja az emberiség első filmes csillagközi üzenetét. Alább a film betétdalát találjátok Takáts Eszter tolmácsolásában, aki a Pille formáció két tagjával kiegészítve vette fel a számot. Ha eddig nem gondolkodtál azon, hogy mit üzennél a sokezer fényévnyire lévő földönkívülieknek az emberi civilizációról, akkor most itt az idő.
Takáts Eszternek sűrű időszaka volt, ugyanis az előbb bemutatott dalon kívül március elején Beat Bandjével is kijött egy új klippel. A Szekeres Andrással való együttműködés már korábban is bevált, és ezúttal is jól sült el, a Jönnél Velem ugyanis a lista egyik legjobb dala, bár hiába próbálom, nem tudom megfogalmazni, hogy miért.
Philipp Ákos nagyjából tíz éve foglalkozik már számítógépes zeneírással, és a ~K~ projekttel. Legutóbbi elkészült munkája, a III egy két éven át készülő kísérleti eletkro koncepcióalbum, ami a hármasság köré épül. A zenébe integrált üzenet leginkább filmekből és egyéb hanganyagokból származik, és mély témákat feszeget: az igazság kereséséről, Isten kereséséről szól. Az eredmény egyik fejezetét itt meghallgathatjátok, és ha tetszett, a többi fellelhető a bandcampen. Munkája során egyébként a szerző legfőbb inspirációi a Nine Inch Nails, a TOOL és Martin Stig Andersen (LIMBO OST) voltak.
