Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tegnap másodszor lépett fel Frank Turner Budapesten, és szintén másodszor az A38-on. Az angol folk punk színtér egyik legnagyobb nevét igazából nem azért érdemes megnézni, mert olyan különleges zenét csinálna, vagy mert ne kaphatnánk hasonló produkciót még nagyjából ezer zenekartól a világon. Frank Turnert azért érdemes megnézni, mert egyszerűen annyira jó arc, hogy az ember legszívesebben azonnal elcibálná koncert után piálni valahova. Ez pedig a legmagasabb szint. (A kép nem a helyszínen készült.)
A hajó nagyjából háromnegyed része telt meg, ez pedig már elég volt ahhoz, hogy Turner valamelyik haverját is körbestagedivingoltahathassa, és mindenki nagyon meghatódjon, amikor még magyarul is énekelt pár sort. A gitáros-énekes pedig jól láthatóan pontosan ennyit szeretett volna, hiszen párszáz ember kicsit jobban lett egymással másfél óra erejéig, meghallgatta a túlnyomó részt a nőkről szóló dalait, és már meg is volt a tökéletes szerda este.
A rövid időre még Motörheadet is idéző Turner ugyanakkor bemutatta azt is, mi a definitív koncertélmény: nyilván lehet vetítést, lézert és táncosok tömegét is vinni a színpadra, lehet ettől szórakoztató a show, de amikor a koncert szóra gondolok, akkor az jut eszembe, amit ők csináltak. Szó sem volt semmi bonyolult fénytechnikáról sehol egy füstgép, egyszerűen öt ember volt a színpadon, akik nagy lendülettel játszottak amúgy is lendületes dalokat. Ezekre épp olyan tökéletesen lehet sört locsolni, mint nőket/férfiakat ölelgetni romantikusan.
Tényleg csak javasolni tudom, hogy mindenki nézzen meg egy Frank Turner and the Sleeping Souls-koncertet. Nem azért, mert annyira imádnám a zenéjét, hanem azért, mert rég jöttem el klubkoncertről úgy, hogy még az sem zavart, hogy másnap dolgoznom kell.
