2018.01.19. 12:52 – Dudich Ákos

„Nagyjából lehetetlen vállalkozás lenne megírni az életem történetét.” – The Exploited-interjú Wattie-val

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

exploited_2.jpg

Ennek az interjúnak tavaly már nekifutottunk egyszer, de akkor a The Exploited énekesének, Wattie Buchannek az egészségügyi állapota miatt meghiúsult. Cserébe most készíthettünk egy videóinterjút az elpusztíthatatlan őspunkkal, aki természetesen köp Trumpra és a brexitre, de vajon Jello Biafra, Henry Rollins, vagy Billy Joe megállhatnak-e előtte és miért nem kapható még az önéletrajza? Az Exploited egyszerre vidám és dühös frontemberével beszélgettünk, aki a British Punk Invasion keretében február 2-án lép majd fel a Barba Negrában olyan nevek mellett, mint a UK Subs, a Cockney Rejects és a Peter and the Test Tube Babies.

2014 februárjában, egy lisszaboni fellépésen szívrohamot kaptál és kis híján meghaltál. Szerencsére felépültél, olyannyira, hogy most februárban újra turnéra indulsz. Mi futott át a fejeden kórházba menet?

Az, hogy mindenkit cserbenhagytam. De mentségemre szóljon, hogy majdnem kinyiffantam. Nagyon kemény volt az elmúlt öt évem: öt infarktust kaptam és négy bypass-műtétet hajtottak végre rajtam. Az utóbbi fél évben viszont sokat javult az állapotom és fogytam is nem keveset. Sportolok, ma is voltam focizni.

Kikkel játszol, haverokkal, zenészekkel, környékbeli punkokkal?

Neeem, ez amolyan „fogyi-foci” ötven év felettieknek hetente kétszer, kifejezetten fogyási céllal.

És ez annyira vad, hogy ilyen fejsérüléseket lehet ott beszerezni? (Wattie homlokán szép nagy seb éktelenkedik.)

Nem, két napja lefejeltem egy korlátot, de nem vészes.

A legutóbbi Exploited-stúdióalbum óta eltelt 15 év. Miről szólnak majd az új számok?

15 év valóban hosszú idő, de tegyük hozzá, hogy ezalatt négy gitáros is váltotta egymást a bandában, és ilyenkor viszik magukkal a számötleteiket, így mindig nulláról kellett kezdenünk. Meg, talán ha havonta egyszer összegyűltünk játszani. Az utóbbi négy hónapban viszont keményen dolgoztunk az új anyagon, és rengeteget próbálunk. A kérdésedre azonban nem tudok válaszolni, mert a dalszövegeket még nem raktam össze. De nyilván a szokásos témák kerülnek majd terítékre: a geci kormányok, a kibaszott háborúk és egyéb olyan dolgok, amik felkúrják az ember agyát. Kurva jó album lesz.

Mikor számíthatunk a lemez megjelenésére?

A 16 demószámból négy már kiforrotta magát. Szerintem még idén ki fogjuk hozni. Muszáj lesz, mert már nem leszek fiatalabb…

Apropó fiatalság: milyen zenéket hallgattál, mielőtt beszippantott volna a punk?

James Brown, David Bowie, T-Rex, Roxy Music, Pink Floyd…

És miket hallgatsz manapság?

Leginkább gabbert, vagyis hardcore technót. A holland Angerfist a kedvencem. Briliáns, pörgős és agresszív. Amúgy meg The Casualtiest, az amerikai Billyclubot, a német Destructiont, a görög Suicide Angelst, meg ilyeneket.

Még mindig ugyanakkora düh munkál benned, mint amikor 1979-ben elindult a zenekar? A te esetedben mi táplálja ezt a dühöt?

Semmi se változott. Gyűlölöm a rendszert, a kormányokat, főleg az amerikait. Hányok Donald Trumptól, meg úgy általában a politikusoktól. Utálom, ha valaki meg akarja mondani, mit tehetek és mit nem. A punkzene arra hivatott, hogy kieresszük a dühünket. És én ki is eresztem a magamét. A ’Ploited mindig is gyors, agresszív zenét játszott. Mindössze annyi történt, hogy megöregedtem: régen tiszta őrült voltam, minden apróságon felhúztam magam, most már egy fokkal jobban tudom kezelni a dolgokat. Nem mondom, hogy bölcsebb lettem, csak idősebb. Továbbra is követek el hibákat. 38 éve vagyok a zenekarban, és ebből 34 éven át minden nap drogoztam. Gondolhatod… A történtek felére nem is emlékszem. Folyamatosan berserker üzemmódban voltam. Mindenkit elküldtem a kurva anyjába, teljesen elmebeteg voltam. Öt éve azonban már nem ütöm magam semmivel, úgyhogy most jobb fej vagyok. Meg már ki is öregedtem az állandó kötekedésből.

Hiányzik a régi éned?

Néha kerülök olyan helyzetbe, amikor eszembe jut, hogy az adott konfliktust tíz éve egy jobbegyenessel oldottam volna meg, most azonban már elengedem. Tettem olyan őrült dolgokat, amiket megbántam, de nem a zenénket vagy az együttes ügyeit illetően. Mi sosem váltottunk stílust, sosem változtattunk az elveinken, sosem csináltunk semmit, ami nem volt az ínyünkre. Ezzel vívtuk ki az emberek tiszteletét. Harminc éve egyszer megpróbáltak rávenni bennünket, hogy vonuljunk stúdióba és két nap alatt vegyünk fel egy „élő” albumot. Ezzel azonban átvertük volna a rajongóinkat, hiszen ez nem lett volna egy igazi koncertalbum, csak egy rögzített próba. Három-négyezer fontot ajánlott a kiadó ezért a kamu albumért, de mi egyöntetűen azt mondtuk nekik, hogy dugják fel a mocskos pénzüket a seggükbe. Mi soha nem basztuk át a rajongóinkat, ezért is hisznek bennünk. A tisztelet pedig kölcsönös, hiszen nekik köszönhetően tudunk a felszínen maradni.

Gyakran törtek ki verekedések a koncertjeiteken. Melyik volt a legdurvább?

A nyolcvanas években meg voltunk bélyegezve, hírhedtek voltunk, mert míg a többi punkzenekar ilyen tinglitangli zenét játszott, addig mi leüvöltöttük mindenki fejét. Így nyilván a durvább elemeket vonzottuk és a koncertjeink túlmentek minden határon. Úgy 1985-ben New Yorkban a Ritz-ben léptünk fel vagy 20 ezer ember előtt és többszáz tagba szakadt skinhead is eljött amerikai zászlókat lobogtatva és azt skandálva, hogy „USA, USA, USA!” Csordaként keringve komótosan végigverték az elöl álló punkokat, mi azonban csak puszikat dobáltunk nekik, amitől még jobban bedühödtek. De ezek csak bunyók voltak, ha igazán brutálisat kellene mondanom, akkor azt a mexikói bulit idézném fel, ahol szó szerint megpróbáltak kinyírni bennünket. Valami bandaháborúba keveredtünk, legalábbis szép kis lövöldözés tört ki a koncertünkön, ketten meghaltak, felém is eleresztettek pár golyót és végül be kellett zárkóznunk az öltözőbe. De még ott sem érezhettük magunkat biztonságban, mert hallottuk, ahogy kívülről próbálják megbontani a tetőt, hogy bejussanak. Na, ott akkor azért megszeppentem.

Hogyan emlékszel vissza arra az 1996-os győri fellépésetekre, amikor a magyar punkok némileg átrendezték a belvárost?

Amikor beállt a buszunk, az összegyűlt tömeg azt skandálta nekünk, hogy „Barmy Army!” Aztán emlékszem, hogy a közönséget már a koncert előtt könnygázzal és gumibottal kényeztették a zsaruk. Mi meg csak néztünk, hogy mi a fasz folyik itt?! Még egy hangot sem játszottunk, de kint már állt a bál. Ja, és olyan kibaszott meleg volt, hogy a koncert felénél én még egy pocsolyába is belefeküdtem, hogy lehűtsem magam egy kicsit. Mint egy igazi disznó! Addig az egyik roadunk ugrott be énekelni…

Köztudottan elhivatott anarchista vagy. Szerinted, hogy lehetne felrúgni a rendszert?

A legtöbb kormány idiótákból áll. Gazdag idiótákból. A legjobb oktatásban részesültek, mindent megkaptak és végül hatalomra jutottak. Ők hozzák a törvényeket, pedig fogalmuk sincs, az átlagember hogyan él, milyen napról napra megküzdeni a betevő falatért. Ez kurvára ijesztő! Donald Trump szerinted mennyire van tisztában azzal, hogy mi zajlik a világban? A csávó teljesen el van rugaszkodva a valóságtól! Ráadásul rákényszerítheti az akaratát más országokra is. Ez őrület! És akkor még nem beszéltem a mindenkit szemmel tartó közösségi médiákról. Facebook stb., mindegyiknek vannak olyan részlegei, amelyeknek az a feladatuk, hogy szemmel tartsanak. Kiszúrják a rendszerellenes posztokat és véged. 15 év és egy olyan világban fogunk élni, amilyet a Szárnyas fejvadász című filmben láthatunk. Mármint ti, mert én már nem fogom megérni… szerencsére.

A Szárnyas fejvadász 2049-et is láttad?

Nem, de a tesóm azt mondta okés…

(Ekkor következett egy Benny Hill-szerű közjáték, mert Wattie észrevette, hogy a háta mögött a kutyája a kanapéra készül hugyozni, úgyhogy elkezdte körbe-körbe kergetni a szobában…)

A brexitről mi a véleményed?

Na, az is mekkora faszság már!? Égbekiáltó baromság! Ekkora hülyeséget is csak azok az agyhalott angol jobboldali kretének tudnak megszavazni. A kormány rájátszott a munkanélküliek bevándorlásellenes érzelmeire, aztán ez lett a vége. De nem is értem, minek akarnak az emberek Angliába költözni, hiszen az egy szarfészek. Mi meg aztán alaposan beszoptuk, mert ahhoz, hogy turnézhassunk, minden európai országba vízumra lesz szükségünk. Öcsém, ennyi barmot… tiszta rémálom. Mi skótok teljesen máshogy gondolkodunk, mint az angolok. Sokkal nyitottabbak vagyunk. Az angolok abban a tévhitben élnek, hogy ők a legnagyobb királyok a világban, pedig lassan visszacsúsznak a sötét középkorba. Idióták mind.

Azt olvastam, hogy Jello Biafráért, Henry Rollinsért és a Green Dayért sem rajongsz. Mit gondolsz például a Rancidről, vagy a Slayerről?

A Slayer utolsó albuma nem sikerült rosszul. De az a mai napig tüske, hogy 1993-ban Ice-T-vel feldolgozták több számunkat is (War, UK ’82, Disorder) és az Exploitedet elfelejtették feltüntetni. Aztán pár évvel később összeakadtunk egy fesztiválon, és gondoltam megnézem a koncertjüket a színpad széléről, de nem engedtek oda. Konkrétan elzavartak. Ez milyen már? Ellopják a számainkat, aztán a közelükbe se mehetünk? Geci kis hónaljcirkálók, de a zenéjüket bírom. Említetted Biafrát meg Rollinst. Őket hazug, képmutató embereknek tartom és ki nem állhatom a fajtájukat. Amikor Biafra az Egyesült Királyságban játszott, egy interjú során több brit zenekart is dicsért, aztán hazatérve Amerikába ugyanezeket szapulta nyilvánosan. Kétszínű köcsög, bazmeg. Gyűlölöm az ilyet. Faszért nem lehet megmondani a frankót? Rollins meg az egyik könyvében azt állítja, hogy rálőttem egy sörétes puskával, pedig az csak egy légpuska volt. Azért van különbség, nem? Mondjuk seggrészeg voltam, úgyhogy nem nagyon emlékszem az esetre… A Rancid zenéjéért nem vagyok oda, de jó srácok, többször összefutottunk már és rendben vannak. A Green Dayt viszont kurvára utálom. Néhány éve egy díjkiosztón Billy Joe megpróbált belém kötni. Odajött vagy tíz haverjával és azt mondta, hogy ha majd meghalok, ott fog röhögni a síromnál. Azt se tudtam, mit reagáljak erre. Üssem le? De hát a derekamig sem ér… Felvilágosítottam, hogy lehet, hogy egy hatalmas kiadói gépezet áll a háta mögött és belefullad a pénzbe, engem viszont tisztelnek a punkok, míg őt sosem fogják. Ez a nagy különbség kettőnk között. Végül szerencsére elvonszolták a cimborái, mert lehet, hogy idővel eltapostam volna azt az idegesítő törpét.

Ha már szóba került a tisztelet, mit javasolsz egy induló punk zenekarnak, hogyan vívhatnak ki maguknak nevet manapság?

Legyetek önmagatok! Ez a lényeg. A kezdetekkor rajtunk is röhögtek, de ki a faszt érdekel? Azt gondolták, csak egy Sex Pistols-klón vagyunk, a punk pedig addigra kiment a divatból és sehol se kaptunk fellépési lehetőséget. Mi viszont hittünk a punkban és kitartottunk. Nem volt könnyű az áttörés, de nekünk csak az számított, hogy élvezzük a zenélést. Szóval ez a javaslatom: csak csináljátok azt, ami jólesik és szarjatok le mindenkit. Ha én hallgattam volna másokra, meg se született volna az Exploited. Elképesztő, hogy mennyi troll meg okostojás van… egyszerűen nem szabad tudomást venni róluk. Aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy 65 ezer ember előtt játszunk Hollandiában. Jó, oké, azon a fesztiválon a Metallica is fellépett, de ha hiszed, ha nem, a mi koncertünket nézték meg a legtöbben délután fél 3-kor. Aztán két nappal később Svájcban 49 ember előtt léptünk fel egy kis klubban. És tudod, mit? Ugyanúgy élveztük! Nekem aztán tök mindegy, hányan vannak…

Nem gondoltál még arra, hogy megírd az önéletrajzodat?

Úúú… na, az szép baleset lenne. Az egész nem szólna másról, mint hogy kiket dugtam meg, és kiről mi a véleményem. Ez egy fasz, az egy barom, ő meg egy kretén… Talán ha egyoldalnyi elismerő duma lenne benne. Szóval nem lenne benne sok köszönet. Meg különben sem emlékszem egy csomó mindenre, mert állandóan be voltam állva valamitől: speed, kokó, kristály, varázsgomba… Mondj egy drogot, biztos, hogy kipróbáltam már… Nagyjából lehetetlen vállalkozás lenne megírni az életem történetét. Most ugyan röhögünk ezen, de végül majdnem beledöglöttem az életmódomba.

Mit szólnál, ha valaki meggyalázná, amit felépítettél, és mondjuk egy celeb fel merészelne húzni egy Exploited-pólót? Justin Biebert már látták Behemoth-felsőben, Lady Gaga is viselt Metallica-topot…

„AZONNAL VEDD LE, BAZE!”


interjú punk the exploited



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása