Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Isten Háta Mögött - A kényelmetlen lemez
(Edge)
2008
Jó érzés tudni, hogy vannak vérprofi zenekarok, akik nem követnek trendet, szembenéznek a nehézségekkel, megoldást keresnek a kesergés helyett, és ha kötnek is kompromisszumot, nagyítóval kell bogarászni. Az Isten Háta Mögött (IHM) ez a kategória, és bár érezhetően büszkék rá, nem vágnak fel. Úgy cseperedtek az összes budapesti szórakozóhely dühöngöjét megtöltő popkult zenekarrá, hogy közben távol merészkedtek attól, ami egyezményesen könnyen emészthető, vagy befogadható. Aztán persze a nemzenés problémákat is megtanulták kezelni: ha a banda fele lelép külföldre, az itthon maradt fél nem duzzog, hanem megoldást talál.
Erről a harmadik lemezről hosszasan értekezni azért felesleges, mert bár iszonyat hosszú idő mire az ember megemészti, gyakorlatilag egységesen le lehet írni az albumot azzal, hogy profi munka, változatos, szokatlan szerkezetű dalok sorakoznak rajta zsigeri szövegekkel. Hozzáteszem, őszintén lefogadom, hogy Pál soraiból a népes közönség nyolcvan százaléka valószínűleg keveset ért, de annak ellenére, hogy sok képpel operál nem buzisan művészi, és nemigen fordul tesztoszteron-giccsbe sem. Mindenesetre koncerten való üvöltésre is alkalmas.
A zene meg persze itt Tool, ott Deftones, de hát nem érdemes ezeket már a mai világban felróni, mint hiba, inkább örülni kell, hogy valaki operál a hatásokkal, és a saját javára fordítja azt. A hangzásba megint csak nem lehet belekötni (ez egyébként érdi Bakery keze munkáját is nagyban dicséri). Mondjuk a tiszta gitároknál éppenséggel idegesítő dolgok is történnek, de odabaszásban nincs hiány.
A duplacédés Kényelmetlen lemezt muszáj sokat hallgatni, egyrészt mert ki tudja mikor következik az új, másrészt mert egy olyan bandáról tanúskodik, amelyik vagy teljesen egy hullámhosszon mozog, vagy nagyon jól köt kompromisszumot, mint emberi közösség. Ekkora falatot ugyanis csak ilyen műhely rakhat össze, és nekik tényleg elhisszük, hogy még bármeddig, bármi kijöhet a kezük alól, és azt megint lesz kedvünk emésztgetni.
Emellett viszont hozzá kell tenni, hogy az ezerszer elpuffogtatott "kevesebb-több" közhely alól ők sem kivételek, ez a két lemez egyszerűen tényleg túl sok. Viszont mutassatok már még egy zenekart, amelyiknek össz-vissz annyit lehet felróni, hogy túl sok mondanivalója van!
