Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
PEP Electro Fetish Party @ Merlin 2008.12.19.
Tudom, hogy momentán az üveggömbök és fenyőgyanta napjait éljük, mindenki erősen koncentrál, hogy szeressen és ünnepeljen, pár napra a legelvetemültebbek is takarékra tették a vadabbik énjüket. Szégyentelen dolog ilyenkor partibeszámolóval előhozakodni, ennek ellenére: múlt pénteken mégiscsak PEP! buli zajlott a Merlinben, erős fétis felhanggal. Mentségemre szóljon, hogy a lakkszerkók és démoni sminkek kifejezetten szoros rokonságban állnak a csomagolópapírral.
Említett trendmagazin minden negyedéves megjelenését hatalmas felhajtással ünnepli, melyen rendszerint összegyűlik a város összes indie-ben és elektróban érdekelt arca. Neves külföldi fellépők adják elő magukat hazai dj-szettek kíséretében, miközben a közönség divatbemutatót produkál, vagy inkább jelmezbált, nézőpont kérdése. A téli lapszám alaptémája a fétis, azaz a pénteki bulira elvárt kellék az ostor vagy latexbugyi, minimum egy nyakörv. Az este első nagy kérdése tehát még indulás előtt merül fel - komolyan vegyük-e az ajánlott dresscode-ot, vagy utazzunk inkább az anonim normalitásra. A szekrényben lapuló adekvát ruhadarabokból kihozom, amit lehet - ez nem sok, kicsit sajnálom is - ha már lúd, legyen kövér alapon - aztán indulok. 
Alapozó érzéstelenítés céljából a kézenfekvő Gödör helyett újításképpen a nemrégiben nyílt Rézangyalban kötünk ki a tettestársakkal. Érdemes egyébként néha betérni ide, kedvesen zegzugos kis hely a Madách téren, pénztárcapajtás pálinkaakciókkal és kedves pultoslányokkal. Éjfél előtt kevéssel felkerekedünk, átrohanunk a szemerkélő esőben a Kiskörúton, és elnyel minket a Merlin. Beugró 1500, állítólag az első ötszáz érkezőnek jár ingyenes magazin - mi még kapunk, pedig a népsűrűség több mint tisztességes. Fájdalommentes ruhatárazás után a lépcsőn ér az első komoly vizuális inger: félreérthetetlenül maga Joker halad felénk, zöld hajjal, hátborzongatóan hibátlan elmosódott maszkvonásokkal, lila öltönyben. Az emeletre érve mindenfelé hasonló karakterek fogadnak (bár a képregény főgonosz kétségtelenül a legötletesebb). Nagy számban vannak persze a hétköznapibb viseletre voksolók, de azért szemet szúr egy lakkruhás ápolónő, néhány agresszívan szexi rendőrlány, és pár művértől nedves szemű modellfiú is. 
A pultnál tömeg, körös-körül minden ülő- és állóhely foglalt, közel teljes a létszám. Óriási a mozgolódás, úgy érzem, mindenki állandóan halad valamerre (lehetőleg velem szemben), de nem nyomasztó a zsúfoltság, inkább a maga módján szórakoztató, majdhogynem magával ragadó. A koncertterem sötétjében most még kevesebben ugrándoznak, viszont ők nagyon, a szükséges pörgős és bolondos elektronikát a mókás kiállású Xenia Flex szolgáltatja. A külső térben szőke dj-fiú álldogál egymagában, errefelé egyelőre inkább a cirkulálva beszélgetés és az ücsörgés dominálnak. Nagy szerencsével levadászunk egy apró asztalkát, koccintunk, és megállapítjuk: a felvonultakkal azonosulni nehéz lenne, mégis öröm nézni a kavalkádot. Érdekes, mert egyszerre vesz minket körül kéjesen túlfűtött cirkusz és kedves farsangi mulatság: iszonyú mesterkélt, és nem kicsit hamis az összkép, a gátlástalan önmegvalósítást a hasonulni akarás izzadtságszaga lengi körül. Nyilván van valami abszurd abban, hogy a külsőségek és a felszín alkossanak minden további hozzávaló nélkül hangulatot, mégsem ellenszenves a dolog, egyfelől mert alapvetően működik - másrészt van az egészben valami alapvető naivitás, ami ellensúlyozza az erőltetett erotikát, mosolyt ébreszt és nem felháborodást. 
Átcsoportosulunk, a lengyel Skinny Patrini duó kezd a belső teremben, a színpadon is felbukkan egy rendőrsapka, a zene kellően érdekes és megmozgató, fokozódik a toporzékolás. Abszolút összhangban az eksztatikus brigád és a nem mindennapi fellépő, valami hirtelen nagyon összeáll, vibrálás van és zúzás. Úgy érzem, folyamatosan érkeznek az újabb és újabb emberek, és az összegyűlteken elkezdenek mutatkozni a kellemes őrület jelei. Kis klausztrofóbia, a poharam is kiürült, visszatérek az előtérbe. Most már igazi tömörülés van, hosszú szipkákkal dohányoznak tollboás tinilányok szerte-széjjel, és király károly se magányos már, a kinti dj-pult előtt is kialakult a zsivaj és az ég felé tendáló karok erdeje. Váltásként ide magyar dj-lányok érkeznek, odabent pedig nemsokára a főleg imidzsben erős Peter Glam zenél majd, tombolás zajlik mindenfelé.
Távozóra fogjuk - jóból is megárt a sok - magunk mögött hagyjuk a dübörgést és a sok glamúrt mielőtt émelyítővé válna, és egy álmos Gumipop keretei között várjuk, hogy távozzon belőlünk a maradék adrenalin. Mit mondhatnék? Ha valaki a visszafogott és természetes barna csomagolópapír híve, annak sosem válik otthonává az ilyen buli - kirándulni viszont lehet és érdemes ide, már csak a nézelődés és a rácsodálkozás kedvéért is. És azért, mert igazán jó játék, és néha ez bőven elég.
(Képek innen: szorfdeszka.hu)
