Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Emlékszik még valaki a Rasmusra? Nem? Pedig a pár éve még a Sziget nagyszínpadán főzenekarként nyomuló finn zenekar él és virul. Nemrég jöttek ki a Black Roses című lemezükkel, amit február 18-án a hazai tiniknek is bemutatnak a Dürer-Kertben. Paulit, a csapat gitárosát próbáltuk telefonvégre kapni nagy nehézségek árán, ugyanis a srác egy órán keresztül ült a néma készülék mellett és várta szótlanul hátha megcsörren. Még az sem tűnt fel neki, hogy már a sokadik újsággal kéne beszélgetnie, de nem teszi. Aztán egyszer csak rájöttek, hogy a hiba az ő készülékükben van...
Mennyire ismered Magyarországot?
Jártam már nálatok többször is Budapesten, laknak ott ismerőseim. Szeretek fotózni, és ott van téma bőven. Sajnos a történelméről nem igazán tudok sok mindent, de ha jól emlékszem, akkor rokonságban áll a finn és a magyar nyelv. Mondjuk, ha hallak titeket beszélni, akkor ez elég távoli rokonságnak tűnik, de biztos van benne valami.
A budapesti koncert előtt lesz két nap szünetetek. Maradtok Romániában, vagy jöttök hozzánk?
Én biztos, hogy Magyarországra megyek koncert előtt egy nappal, meglátogatom az ismerőseimet, városnézünk stb. Lehet, hogy a többiek is jönnek, még nem tudom, majd eldöntik.
Mit várhatunk a koncerttől?
Jó hosszú lesz, és reméljük nagyon szórakoztató, készülünk meglepetésekkel is.
Igen? Akkor itt és most ígérj meg valamit, amit a koncerten be lehet rajtad hajtani!
Ó elfelejtem én azt addigra, aztán meg égni fogok! Viszont arra már most mindenki készülhet, hogy olyan számokat is játszunk majd, amiket eddig még soha. Izgulunk is emiatt egy kicsit.
Mi volt a legdurvább színpadi sztori?
A legfurább az szokott lenni, meg kicsit ijesztő is, hogy néha spontán elkezdünk jammelni egyszerre, mindenféle előzetes összebeszélés nélkül.
Volt olyan is, hogy három szám után a rendőrség jött ki, hogy hagyjuk abba a koncertet. Aztán Albániában éppen valami bazi nagy vihar tombolt egy fesztiválon, és teljes áramszünet lett. Gondoltuk, hogy akkor majd akusztikusan lenyomjuk, de ugye ahhoz is kellett volna valami erősítő, ráadásul mindez fényes nappal, szóval az emberek észre sem vették, hogy nincs áram, mi meg ott álltunk, hogy na most miként magyarázzuk el, miért nem játszunk...
Desmond Child is dolgozott a legutolsó albumotokon. Hogy került ő képbe?
Írt egy e-mailt, hogy nagy rajongónk, mi meg válaszoltunk. Mi is nagy rajongói vagyunk az ő munkásságának, úgyhogy megbeszéltünk egy találkozót valahol az amerikai kontinens közepén. Nem tudom, vagy Costa Rica, vagy Puerto Rico, mindegy is. Találkoztunk és megbeszéltük, hogy akkor beszáll a lemez munkálataiba.
Milyen volt vele dolgozni?
Az egészben a legnagyobb élmény az volt, hogy találkozhattunk vele személyesen. Nagyon érdekes személy, és rengeteget segített, sokkal jobbak lettek az ötleteitől a dalaink.
