Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Rasmus @ Dürer-kert 2009.02.18.
Úgy gondolom, hogy ezzel a koncerttel kapcsolatban sok cikk kezdődik majd úgy, hogy mekkora égés már a korábban Sziget Nagyszínpadon nyomuló Rasmus számára, hogy egy 600 fős klubban tud csak játszani, négy évvel később, ugyanabban az országban. Le kell szögeznem: nem nagy égés, hiszen ugyanezt a manővert megcsinálta a Beatsteaks is például. Zenei minőségről persze többet is tárgyalhatunk. Fogunk is.
A Dürer-Kert kiválóan alkalmas egy nagyobb név befogadására is. Tesztnek is fel lehetett fogni, hogy nagyobb lámpaparkot és technikát vajon be lehet-e zsúfolni a nagyterembe. Igen, teljesen működőképes egy ilyen produkció is itt, ráadásul kiválóan szól a hely. Egyedül a ruhatár kerülhetne máshová, mivel a beengedést csak ez hátráltatta, a jegyeket nem is az ún. főbejáraton kezelték, hanem bentebb.
A sorban állás alatt szépen lefolyt az előzenekar (October) koncertje, így arról, tőlünk csak ennyi szerepelhet itt. A Rasmus nagy csinnadrattával lendült akcióba, a lánysikolyok pedig a frontember érkezését jelezték. Elképesztő mennyiségű nőszemély tömörült a keverő elé, és persze alig akadt köztük húsz évesnél idősebb. Hátrébb nem volt olyan forró a hangulat. A Rasmus egyszerűen nem képes fenntartani a feszültséget, ártalmatlan, közepes ötletekkel teli a zenéjük, amire mindenféle táncütem híján is képesek rázni a seggüket a csajok. A dolog (vigyázat, szakszöveg!) el volt játszva, teljesen egyben volt a zenekar, Lauri is el tudta énekelni, amit neki szántak. Az angol átkötéseket alig értették páran a közönség soraiban, a viccelődő beszólásokat csendes kuncogás kísérte, amikor viszont Lauri a fejére húzott egy melltartót, az egész keménymag felkacagott.
A Rasmus ízetlen, lapos, ezer zenekar állna sorba azért a pénzért, amit ők kaptak, hogy eljussanak idáig (tévés, rádiós játszások stb.), és azok 80%-a jobban meg is érdemelné. Vajon mennyire lenne működőképes ez a koncert, ha egyik pillanatról a másikra mondjuk egy Fish! zenekar kerülne a színpadra? Vajon érezné-e ez a párszáz tini, hogy elég menő ahhoz, hogy táncoljanak rá? Persze minden szakmai fanyalgás okafogyott, ha ők erre hajlandóak jegyet venni, a Rasmus pedig fűszer nélküli, unalmas zenéjét, profin eljátssza nekik, aztán búcsút int.
