Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Samael - Above
(2009 Nuclear Blast)
A Samael egy új svájci black metal zenekar. Mint derült égből villámcsapás, úgy érkeztek a srácok ebbe a kicsit (?) megfáradt szcénába, ha jól tudom, még demót vagy EP-t sem adtak ki az Above előtt. Mit várhatunk ilyenkor? Természetesen csakis azt, hogy fiatalos hévvel, mindent elpusztítani kész energiával, istent-embert nem tisztelve döngölnek bele minket a betonba. És így is lészen.
Torzított üvöltés-károgás, rendkívül durva és intenzív gitárok, néhol régi In Flames-esen dallamos részekkel (Under One Flag), máskor enyhén folkos harmóniákkal megbolondítva (Polygames), elvétve szintetizátor, inkább csak színező jelleggel, finoman elrejtve a gitártornádóba, ha meg nem, akkor leginkább a zene monumentális jellegét kiemelve és alátámasztva (On The Top Of It All) – ezek adják a Samael savát-borsát. Közben persze szinte végig megy a szögelés ezerrel, vagy a Carpathian Forest-szerű black and roll (Virtual War), hogy aztán blastbeat-sorozásoktól zúgó fejjel jussunk el az utolsó dalig, amely egy bitang indusztriális remix az eredeti hangszerelésében is zúzós Black Hole-ból. Első lemezes zenekartól meghökkentően profi a megszólalás, tömény, erőteljes, tiszta, de nem túlpolírozott. Respekt!
Biztosan emlékeztek, volt régebben egy másik svájci zenekar, amelyet szintén Samaelnek hívtak. Furcsa egybeesés… Ez a Samael is metálban utazott, és ugyan sosem nyert volna gyorsan játszós versenyt, s nem is próbált vérengző skandináv black metal horda lenni, azért csak megalkotta az 1990-es évek egyik legnagyszerűbb metállemezét, a Passage-et. De tulajdonképpen már az azt megelőző Ceremony Of Opposites az elitbe emelte. Úgyhogy ebből a szempontból talán nem túl szerencsés a névazonosság, hiszen ilyenkor mindenki automatikusan elkezdi hasonlítgatni a két Samaelt, amelyeknek sajnos szinte semmi közük egymáshoz. Ám mivel a régi Samael a Passage óta folyamatosan tépázza egykor volt szép hírnevét egyre üresebb és egyre jellegtelenebb albumaival, így alapvetően nincs gond, hiszen lassan már senkinek nem hiányzik szegény.
Marad hát nekünk az új Samael, amely ugyan egyelőre eléggé arc nélküli, ám szimpatikusan ambiciózus együttes. Mivel tényleg meglepően érett zenészekről van szó, és már az első albumukon hallatszik, mennyire elkötelezettek a műfaj iránt, talán egyszer elkészíthetik a 2010-es évek legnagyszerűbb metállemezét, látok rá némi esélyt. De azért nem túl sokat.
