Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ektomorf - What Doesn't Kill Me
(2009 AFM)
Az Ektomorf igazi magyar sikertörténet. Elindultak egy vidéki kisvárosból, végigküzdötték magukat a hazai metal undergroundon, aztán kimentek Németországba utcazenélni, közben meg felkarolta őket a világ legnagyobb metálkiadója, a Nuclear Blast, és végül úgy befutottak, mint rendszerváltás utáni magyar rockzenekar külföldön még soha. Legalábbis viszonylag termetes rajongói bázissal rendelkeznek, és ez főleg Németországra igaz. Tavaly viszont egy minibalhéval otthagyták a Nucleart, átmentek az AFM-hez, és kiadták ezt az albumot, ami a frontember-dalszerző Farkas Zoltán szerint az eddigi legszemélyesebb Ektomorf-lemez (a borítón is ezért van ő). A Lángolók minden tagja meghallgatta a lemezt, és aki akarta, elmondta véleményét. Nézzük, mi mit gondolunk róla első kollektív kritikánkban! (Mellesleg a zenekar április 2-án az A38-on, 3-án Szegeden a Garaboncziásban lép fel.)
Annak idején még "kiskoromban" tetszett az Ektomorf Sepultura-tribute hozzáállása, amiben majmolták az akkor éppen aktuális Roots lemezt. Tulajdonképpen most is ez megy, csak Soulfly-tribute-ként, és teljesen leegyszerűsítve még azt az alapból nem túl bonyolult Max Cavalera-muzsikát is. Igazi ősbunkózene, pofon egyszerű riffekkel, valamint ezekhez méltó, nem túl sok gondolkodást igénylő szövegekkel. Kb., ha az őskorban lett volna metal, az ilyen lenne. Koncerten a "grúvok" biztos hasítanak, nem nehéz rájuk bólogatni, mást úgysem nagyon lehet rá. Mellesleg a legjobb részek azok, mikor előkerülnek a cigány népzenei motívumok. Nagy kár, hogy csak ilyen nyúlfarknyi jutott belőle a lemezre. (dg)
Ezen nincs mit magyarázni. Van a riff, van a groove, reng a föld a basszustól (a hangfalak nem is bírják, ami amúgy fasza, mert ilyet régen hallottam), Zotyának meg fáj. Döbbenet, de ez az eddigieknél is primitívebb. Amellett, hogy olyan emberektől is hallottam, hogy ebben van valami, akik kiborulnak az üvöltős zenétől. Biztos megveszi őket sok mély hang, és hogy húz. Én itthon biztos nem hallgatom meg többször, koncerten jöhet, szerintem egy óra hosszat is képesek lesznek lekötni, ha mondjuk a hasonlóan tuskó Pro-Pain le tudott. (dj)
Farkas Zotya ismét a világra szabadítja a dühét, ami sok mindenből táplálkozik. Az egyik nyilván az, hogy mi rohadék rasszisták elüldöztük a művész urat az országból. Emellett biztos az sem tett jót a hangulatának, hogy a rajongói átlagéletkora 16 év körül mozoghat. Ennek annyi az oka, hogy ezt a zenét bizonyos érettségi szint felett lehetetlen komolyan venni, az ezer éve lejárt sablonokra meg nem sikerült dalokat is gyártani. Megy a dzsidzsidzsi meg a hangoskodás, csak hiányoznak bizonyos zenei értékek, amik miatt a Sepultura a mai napig vállalható. Ez így egy közepesnél valamivel rosszabb vicc, újszülötteknek. (fá)
Pusztításra született a mezőkovácsházi ugrálós metálisten, Zotya, de az új anyag nem igazán alkalmas arra, hogy tovább vigye a fáklyát a patkányok háborújában, amiről oly szívesen hörög a röfögős gitár és a mélyebbnél is mélyebb basszusfutamok felett. Az Ektomorf legszívesebben bosszút állna mindenért, hiszen nem maradt nekik már semmi, Zotya tesója is kiszállt gyereket nevelni, meg mert ezek szerint mindene megvan neki, míg a gitáros-énekes-frontember továbbra is látja a világ összes kínját, és úgy van vele, hogy ami nem öli meg, az erősebbé teszi, ehhez jön az, hogy a töke tele van már mindennel, az irigykedőkkel főleg. A romametál egyetlen eddig ismert képviselője élni és szeretni akar, tudomásom szerint ez csak tőlük függ. Ja, a lemez jól szól, már mondjuk egy Hooligans-cucchoz képest, és van rajta sok ideges szám. (Sixx)
Volt némi sejtésem, hogy mire számítsak a zenekartól, bár a közepesnél is jóval kevésbé mozgom otthonosan a stílusban, ezért nem riadtam meg különösebben, hogy miért akarnak ezek a jóemberek engem bántatni ennyi torzított röfögéssel gitár és ének fronton. Nagyon grúvos nagyon tökös prosztóskodás, egysíkú az egész, de ez nyilván sokakat nem zavar. A szövegek viszont sajnos a hunglish akcentus miatt jól érthetőek, bár ne lennének. Vélhetően a Belgásokat kérték fel a szövegírói posztra, más magyarázatot egyszerűen elképzelni sem tudunk ilyen szövegekre mint This is a rat-war!!! rat-war!! Mindenesetre ezt lehet úgy is érteni, hogy rat whore és mindjárt sokkal érdekesebb az egész. Amúgy nem az. (eron)
Hallgatva a zenét nekem egyből az volt az érzésem, hogy legszívesebben végigszaladnék az irodán egy géppuskával. Nem lehet jó pánikbetegnek lenni. (beth)
Mire jó fél pohár langyos csapvíz? Meginni nem lehet, ahhoz nem elég hideg, virágot locsolni kevés, egy jót fürdeni benne még kevesebb, belefulladni – még a felvetés is mosolyogtató. Ugyanakkor sok fontos ásványi anyagot tartalmaz, kis helyen elfér, nem is néz ki annyira rosszul, igaz, feltűnően jól sem, szóval ki tudna haragudni fél pohár langyos csapvízre? Viszont kinek hiányozna, ha éppen nem lenne kéznél? Teljességgel ártalmatlan. (thorz)
Jelen esetben az én pozícióm a legkényelmesebb ebben a kritikában. Nem befolyásol a szubkultúrából semmi, nem ismerem a zenekart, ehhez kicsit is hasonló zenét pedig csak akkor hallgatok, ha mondjuk Alec Empire valamelyik agyborulása kerül a lejátszómba (akit nyilván nem vetek össze a tárgyalt lemezzel). Szóval mondjuk azt, hogy jelen esetben én vagyok a metálügyekben laikus zenebuzi. Innen nézve pedig ez a lemez nálam csak annyit ér el, hogy bizonyítja, jól tettem, hogy eddig nem fárasztottam magam ilyesmivel. Ott kezdődik a probléma, hogy a negyedik számnál vettem észre, hogy nem egyetlen hosszú dalt hallok. Addig csak azon bosszankodtam, hogy akinek ilyen hortobágyi a kiejtése, az miért énekel angolul. Egyébként a Wikipédián azt olvastam, hogy a zenekar vegyíti a mindenféle keményrock-elemeket a cigány népzenével. Innentől kezdve végig azt vártam, mikor jön már egy kis cimbalom, hegedű, esetleg kanna. A kilencedik számnál elkezdtem bizakodni, a tizenkettediknél is majdnem azt hittem, hogy na, majd most, de végül nem jött, így nagyjából halálra untam magam végig. És ezen még az sem segített, hogy egyébként hajnal négykor úgy szólt a lemez az üres lakásban, mintha valakik elkezdték volna egy kibaszott nagy lánctalpas dózerrel elbontani a ház oldalát. (mista)
Sajnos a bulvárosodni kívánó Ektomorf egy helyben topog, már ami a fejlődést és a tartalmat illeti. Nyilván kellemetlen egy fontos társ elvesztése, de valahogy a zenekar életében kizárólag olyan dolgok történnek, amik még erősebbé teszik Zotyát. Csak negatív dolgokból táplálkozni nem menő. Az új lemez dühös, jól szól és teljesen ugyanaz, mint a legutóbbi. Kétségtelenül el kellene gondolkozni Farkas Úrnak egy kis frissítésen, mert ez a vonat távolodik, és fölösleges folyton utána szaladgálni. Tiszteletre méltó amit elértek, de ahelyett, hogy fejlődnének és kihasználnák a remek lehetőségeket, csak önmagukat ismétlik. Egy német barátom kérdezte meg egyszer, mikor egy magyarországi koncertre invitáltam, hogy ha az Ektomorf a legismertebb csapat magyarhonban, akkor milyen lehet a többi? Megnyugtattam... (Frostdemon)
Azért az tényleg szomorú és elgondolkodtató, hogy Mezőkovácsháza honlapján egy szóval nem említik meg az Ektomorfot. Néztem a város kitüntetettjeit, és sehol nem látom Farkas Zoliék nevét. Bezzeg Bánfi Zoltán tűzoltó kapott oklevelet a város szolgálatáért. Szégyen. Nem csoda, hogy KIZÚZTAK külföldre. (Ziggy Pop)
