Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Fish! – Csinálj egy lemezt
(2009 Magneoton)
A Fish! a pesti klubélet egyik legaktívabb zenekara, akik egy évtizedet lehúztak az undergroundban, hol magyar, hol angol nyelven, hol kicsit, hol nagyot változva. Csináltak már egy lemezt, és most egy másodikat. Jelenleg éppen újra magyarul, és nagyjából letisztítva azt, amit egyébként tudnak. 2009-ben ez a Fish!
Popzenének mondanám, ha nem lenne benne rengeteg gitár, de azon kívül sok a funk, a punk, és egy kicsi ragga. A zenekar szerint úgy szereznek dalokat, ahogy jön belőlük, nem görcsölnek, nem pöcsölnek, ahogy érkezik, olyan lesz. Krisztián (ének) nem akart a szövegeken sokat agyalni, de a magyar nyelv bizonyára kihívás volt, mégis elegendőnek bizonyult körülnézni maga körül, és tök jó dolgokat írt végül. Idemásolok egyet teljes egészében (olyan formában, ahogy a borítóban van), csak hogy bizonyítsam:
kiskoromba’ nekem is mondták akik tudták: ha jó vagyok, majd megkapok mindent, amit akarok, én meg persze jó voltam, és kétszer is meggondoltam, tényleg, de sajnos gyerek úgysem maradok. hol vannak a régi szép idők? a külvárosi háztetők, a bajszos takarítónő, a színes papírrepülő. magasan száll, aztán földet ér. úgy volt jó, de most csak hasonló, és a végén már ennyit sem ér. volt első, de most csak utolsó. nagykoromba’ most egy kicsikét goromba lett az egész körülöttem, más, mint ahonnan jöttem. tulajdonképpen én még most sem igazán értem, hogy a lényeg nem az, amit annak hittem.
Szóval ilyenek. A szövegben az olyan jól elkapott képek, mint itt a „bajszos takarítónő” érnek sokat, Krisztiánnak van érzéke a lényegtelennek látszó dolgok kiemeléséhez, amire senki nem gondolna, és mégis a fejéhez kap, hogy „jé, tényleg”. Ügyes.
A zenei oldal sokat nem változott, habár az ezt megelőző EP rocknroll hangulata sajnos csak kevés helyen jelenik meg (Túl kemény). Vannak nagyon jó dalok (például a kiemelt Magasan száll is ilyen), azokban vannak kevésbé sikerült pillanatok, de alapvetően zeneileg is baromi szórakoztató a lemez, ráadásul egészséges a hossza, nem is fáraszt le. Van azonban baj, de mégis mi az?
A változatos zene valahogy nem lesz változatos ezen a lemezen. Csak feltételezni tudom, hogy miért. Az egyik talán éppen Krisztián. A koncerten folyamatosan játékos, bolondozó ének felvételen csak néha jelenik meg, pedig ezek a szövegek bőven engednék. Talán egy izzadó, seggrázó közönséget kellett volna odarakni Krisztián elé, amikor felénekelte a cuccot. A másik probléma a hangzás lehet. Nem vagyok stúdióguru, nem is tudnám pontosan megmondani, hogy mit kellett volna csinálni, de a keverés nem követi a zene dinamikáját, a ragga nem lesz elég füves, a funk nem lesz elég táncos. Egyszerűen azt várom, hogy a számokat élőben halljam inkább. Ha a lemezcsinálással ez volt a cél, semmi gond, de biztosan tudnak ők még jobbat is, és azt is remélem, hogy ezen nem fognak begörcsölni, és ugyanúgy szarnak rá, és majd ösztönből elénk raknak egy jobbat.
Addig ajánlott a Fish! koncert, minden további nélkül, és a lemez is, felkészülésképpen.
