Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Lassan 15 éve öltött vámpírmaszkot és ragadott embermaradékból fabrikált gitárt Robert Rodriguez Alkonyattól Pirkadatig című kultfilmjében Tito Larriva és csapata. A jelenet megmaradt a kilencvenes évek egyik legmenőbb filmes idéznivalójának, a zenekar pedig azóta is hozza a baljós, latino-giccstől sem mentes, de minden tekintetben szerethető forrósági rockot. Budapesti koncertjük előtt először Tito mesterrel beszélgettünk, majd folyamatosan beszivárogtak a többiek is egy kis sztorizgatásra.
Úgy tűnik, állandóan turnéztok. Hiányzik az otthon? Egyáltalán hol van az otthon?
Tito: Az út az otthon! Cirkuszi dzsipszik vagyunk. Olyan régóta megy ez így, hogy már hozzászoktunk. Persze jó érzés otthon lenni, de aztán pár hónap múlva megint bennünk van a mehetnék.
Nyilván unalmas már a kérdés, de hogyan is találkoztatok Robert Rodriguezzel?
Tito: Egy jótékonysági bulin mutattak be neki Hollywoodban, ahol latin-amerikai színészek, zenészek, humoristák voltak. Én egy komédiás csoporttal voltam ott, és jöttek hozzám, hogy 'itt ez a kölyök, nagy rajongód'. Így ismertem meg, aztán összehoztuk a Mariachit. Hamar összebarátkoztunk, sok közös van bennünk. Ugyanúgy a (mexikói) határhoz közel nőttünk fel, nagy családban. Egyébként édesanyám neve is Rodriguez. Ki tudja, még az is lehet, hogy rokonok vagyunk.
Tartjátok a kapcsolatot?
Tito: Hogyne, épp a napokban találkoztam vele egy ünnepség kapcsán a texasi egyetemen, aztán volt egy családi összejövetel is.
Még egy kérdés, amiért valószínűleg már ölni tudnál, aztán ezeket letudtuk. Megérte a siker azért cserébe, hogy a legtöbb esetben úgy vagytok a köztudatban mint a 'Titty Twister házibandája'? Nem bántad meg azóta?
Tito: Ez érdekes kérdés és legtöbbször Európában kérdezik. Ez amiatt lehet, hogy a legtöbben erről ismernek itt minket. Amerikában más a helyzet mert ott hosszú karrierünk volt már a film (Alkonyattól pirkadatig) előtt is. De ez semmiképpen sem rossz dolog. A legtöbb zenekarnak egy nagy átütő slágere van. Mi szerencsések voltunk, négy öt ilyen dalunk is akad, a filmek kapcsán is. Szóval Európával kapcsolatban ez a legjobb dolog ami történhetett.
A legendás közönségtáncoltatós trükk - After Dark
Milyen a közönségetek?
Tito: Sokféle. Az idősebbek mellett megjelenik mindig a fiatal korosztály is, akik tíz év nem is láthatták korukból adódóan a filmet például, de most megnézték, tetszett nekik, és jönnek koncertre. Például a lányom is tizenhét éves, a barátai mostanában nézik meg először, és kérdezgetik, 'Jesszus, ez tényleg az apád?'
Legutóbb amikor itt jártál, megjegyezted, hogy a magyar lányok elképesztően szépek. Ezeket az információkat fejben tartod, vagy túl vagy ezen?
Tito: Mármint hogy túl vagyok-e a szépségen? (nevet) Egyébként tényleg gyönyörűek az itteni nők. De bárhol találsz szép nőket.
Na igen, de itt jobbak az esélyek!
Tito: Ezzel egyet kell értsek. De ebben a témakörben inkább Steve az illetékes (nevet)
Steve: Viszont már én sem vagyok egyedülálló. De észrevettem, hogy Magyarországon, meg úgy általában Kelet Európában nem csak, hogy sok a szép nő, megkapó kisugárzásuk is van.
Női basszusgitárossal játszotok. Szerintetek miért van az, hogy aránylag sok basszer származik a gyengébbik nemből?
Steve: Kevesebbet kell nekik fizetni.
Lucy: Na várjunk, erről én eddig nem tudtam!
Tito: Akkor most nagyon lebuktunk.
Steve: Viccet félretéve, a nők természetből fakadóan törődőbbek. A basszusgitárosi poszt pedig igényli ezt - mindenkire oda kell figyelj és a zenekar egész hangzását tekintve alapnak számítasz. Na most vannak ilyen srácok is, akik felismerik ezt és nem virtúzkodni akarnak, hanem biztos alapot adni a zenekarnak, de jobb ez így, nővel.
Tito: Egyébként kezdetben nem nő basszerozott velünk, sokáig eszembe se jutott. Aztán jött egy időszak amikor ki be járkáltak szabadon a zenészek a zenekarban, és az egyik gitáros srác hozott egy lányt basszusgitározni, és megfigyeltem, hogy egyszerre a banda többi tagja máshogy kezdett viselkedni. Azzal, hogy nő került melléjük, macsóbb lett a játékuk, produkálják magukat. Aztán onnantól mindig nőt kerestünk erre posztra. Csak idővel mindig lelépnek.
Steve: Ezért törtük el Lucy lábát! Ő nem megy sehova. (nevet)
Dolgoztuk új anyagon?
Tito: Nem, még egyelőre az előző albumot turnéztatjuk. Azt tervezzük, hogy majd valamikor jövőre készítünk új felvételeket.
Mit gondoltok, meddig lehet folytatni a zenélést? Meddig lehet bírni az intenzív turnékat?
Tito: Nem tudom. Ha ez a foglalkozásod, akkor valószínáleg addig érdemes csinálni amíg ki nem fekszel. Én már több mint 35 éve csinálom, de soha nem kellet rendes melóba állnom.
Steve: Amíg fizetnek, addig megyünk, érted, miért hagynád abba? (nevet)
Tito: Meg persze, ha az utcán kalapozol, és úgy zenélsz, az is zenélés.
Ez is megvolt?
Tito: A kalap? Meg. De az a jó a zenélésben, hogy ha sok pénzt keresel vele, tök jó, ha kevés pénzt keresel, akkor is tök jó. Zenélni mindenhogyan tök jó.
