Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jazzanova @ Terasz 2009.06.14.
Először is, TRIPLA HURRÁ! Az első azért, mert végre itt egy tényleg igényes szórakozóhely, amit nem sznobok lepnek el! A Hősök terénél, ha a földalattiból kijövünk, ( azok kedvéért, akik esetleg még nem tudják ) csak kövessünk egy csoportot, (én is így tettem ) mert biztos, hogy mindenki oda tart. Pár lépés után már nagyon jól látszik maga a fesztivál, a hatalmas színpad és a nézőtér. A Terasz egyik részére ingyenes a belépés, itt lehet megkóstolni a jobbnál jobb pálinkákat, borokat, söröket, koktélokat vagy különleges limonádékat, amit (főleg a hölgyeknek mondom ) kár lenne kihagyni. Lehet enni is a grill kajákból, élőzenét hallgatni ülve, állva...feltalálja mindenki magát.
A másik, hátsó rész az, ahol zajlanak a koncertek. Nagy meglepetés volt, hogy ilyen nagy a színpad, ennyire profi, - a technikai cuccokat is beleértve - merthogy ez nem megszokott. Ezért jár a második hurrá! Tegnap este a Jazzanova live band lépett fel, szükségük is volt ilyen felkészültségre, meg ekkora helyre, amennyin voltak, nem beszélve a csomó-csomó hangszerről, amiket hoztak magukkal. Ez a harmadik hurrá; maga a koncert. Már nagyon régen voltam ennyire ***** jó előadáson. Ez a fiatal banda, csupa igazi muzsikusból áll. Látszik, hogy pontosan tudják, mit csinálnak; értenek hozzá. Minden egyes tag benne él a zenében, érződik, hogy imádják, hogy a közönségnek adják
Folyamatosan Mike Oldfield egyik koncert-dvd-je járt a fejemben, mert ott láttam először, hogy van olyan zenekartag, akinek csak az a feladata az egész előadás alatt, hogy a zenében megfelelő helyen összeüsse a cintányért, (megjegyzem, ez igenis fontos), de mindezt úgy teszi, olyan áhítattal az arcán, ahogy senki más nem tudná. A Jazzanovánál is pont ezt lehetett megfigyelni. Volt egy fiatal srác, Mr. Jazzanova; ő a kitalálója az egész projektnek, egyben ő a dj is, aki majdnem az összes számban (a gombnyomkodás mellett) csak egy shakert rázott, de öröm volt ránézni, annyira együtt élt a zenével.
A Németország fővárosából érkező, Magyarországon most először színpadra lépő Jazzanova live bandnek két énekese van. A hölgyemény (Clara Hill) egy apró kis tünemény, aki végig pörögte a koncertet. A fiatal úr (Paul Randolph) pedig egy mikrofonhajú néger zenész, aki az éneklés mellett még „szolidan” basszusgitározgatott is, hááát...le a kalappal! (Igaz, valószínűleg show-táncát inkább a férfiak kedvéért járta, de ez ugye cseppet sem von le a minőségből.) Hihetetlenül jól énekelt! Végig nagyon klassz 60-as éveket idéző, nu-jazzes, chilloutos, latin ritmusos muzsikát nyomtak, aminek mi sem nagyobb eredménye, mint hogy a buli végére a nézők háromnegyede a színpad előtt táncolt, ugrált, megőrült, de azok is, akik ülve maradtak. Pont annyi nu-jazz volt a zenéjükben, amennyitől pikáns és érdekes lesz, nem volt tele iszonyat szólókkal, látszott, hogy nagyon össze van rakva az egész tudatosan.
A végén megmutathatta mindenki külön-külön is mit tud, de az is változatos volt és nagyon is élvezhető. Zenészek, ha ott volt valaki, el lehetett lesni pár fogást, ha másra nem legalább arra vonatkozólag, hogy hogyan kell oldott bulihangulatot kialakítani! Tudom, hogy nem lenne szabad elájulnom, de nem tudok kibújni a bőrömből; imádtam!
