Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Down, Voivod @ Petőfi Csarnok 2009.06.23.
Kedden este minden kételkedő megbizonyosodhatott róla, hogy a tavalyi Down-koncert nem azért maradt el, mert nem fogytak rá a jegyek. Tény, hogy a jelenlegi összeállítás jóval csábítóbb volt, hiszen Anselmóék csak itt léptek fel együtt a Voivoddal, de igény az mindenképpen van rájuk, és nem is csak egy A38-nyi.
Olyan félháznyi Pecsa előtt kezdett bele koncertjébe a Voivod. Ha valaki nem tudná (márpedig az ilyen nagyhatású legendáknál sokan nem szokták tudni), hogy ők egy kanadai zenekar. Azok a metálzenekarok szoktak rájuk hivatkozni, akikre ma már szintén hivatkoznak a még fiatalabbak. Tehát, hogy az estéből vegyem a példát: Phil Anselmo, a Pantera volt énekese, jelenleg Down frontember óriási Voivod-rajongó, azt pedig gondolom nem kell ecsetelnem, Anselmo hány, és hány mai fiatal énekesre volt hatással? Na, ugye!
Piggy tragikus halála után nem volt biztos, hogy folytatja a sci-fi metal csapat, de aztán mégis összedobtak két lemezt is a gitáros laptopon maradt, szinte teljesen kész dalaiból. A most megjelent Infinin konkrétan semmit nem változtattak a sávokon, csak mindenki hozzátette a saját részét. Hivatalosan ez a koncert ennek a lemeznek a bemutatója lett volna, de persze ők is tudták, hogy a közönség nem igazán erre kíváncsi, hanem a régi klasszikusokra, amiket ráadásul (a gitároson kívül) az eredeti tagok adtak elő. A küzdőtéren lévő öreg thrash-erek vigyorogva bólogattak a nyitó Voivod dalra, és az összes többi, sokszor húsz évnél is idősebb számra. Tény, hogy a zenészek megöregedtek, Snake, a lassan ötvenéves frontember is csak grimaszolva, lustán mászkált fel alá, de láthatóan jól érezték magukat, nem volt bennük erőlködés. Viszont a tőlük majd húszassal fiatalabb Dan Mongrain gitáros tombolt rendesen, ráadásul lazán hozta Piggy témáit, példamutató tanítvány módjára átvette a Voivod-hangulatot. Az sem von le semmit a koncert értékéből, hogy a legjobb dal a záró Astronomy Domine volt a Pink Floydtól, ráadásul ez már szerves része a Voivod-életműnek is. Búcsúzásképpen Snake még benyögte, hogy visszajönnek hamarosan, ami (és az előző napi interjú) arra enged következtetni, hogy mégsem az Infini a kanadaiak utolsó lemeze.
A Down pótolt, méghozzá alaposan. Maguk a zenészek is meglepődtek a kb. kétharmadház kitörő lelkesedésén, olyannyira, hogy még a nem éppen csontra fogyott Kirk Windstein gitáros is gyakran elragadtatta magát, és nekiállt ugrálni, amivel kb. egy óriási labda hatását keltette. Phil Anselmo olyan 10 percet tölthetett ténylegesen a színpadon a másfél órából, egyébként végig a fotósárokba pakolt mélynyomókon állva frontemberkedett. Merthogy hiába a sok heroin, pár klinikai halál, még mindig az egyik legjobb ezen a téren a metálvilágban, még ha a hangja rendesen meg is kopott a fentebb említett okok miatt.
Aki látta nem olyan régen a downloados közvetítést, az bizony félhetett, hogy Budapesten is csak egy enervált homeless-zenekart látunk, de nem. Jó, itt-ott elcsalt mindenki pár hangot, de egyébként kifogástalanul, és mindent beleadva tolták a bulit. Még az általam nem igazán kedvelt 
kettes és hármas lemez számai is ütöttek élőben (főleg a New Orleans Is A Dying Whore), de persze a klasszikus NOLA lemez dalai voltak a csúcsok, ezek közül is az Eyes Of The South vitt mindent. Erre az akusztikus pengetéssel kezdődő, lassan kibontakozó, majd a világ egyik legjobb doom/sludge riffjébe átmenő témára az egész Petőfi Csarnok derékból bólogatott.
Természetesen a Bury Me In Smoke-kal zártak (mellesleg az egész koncert alatt állt a füst a színpadon), amit exkluzív módon jól fel is forgattak, de nem zeneileg. A dal vége felé a teljes Voivod visszajött a színpadra, elvették a hangszereket, egyedül a csontrészeg Pepper Keenannél maradt gitár a Downból, és ezzel az amolyan füstös, mocsári fiesztával fejezték be együtt az estét. Snake és Anselmo, dolguk nem lévén, és dalhoz illően, trombitát adogattak körbe, csak, hogy még hangulatosabb legyen a befejezés, majd mindenki levonult. Anselmo még énekelt egy sort a Stairway To Heavenből, eldobta a mikrofont, aztán ő is eltűntek a füstben. Van egy olyan érzésem, hogy nem végleg.
