Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Miközben Harcsa Veronikával beszélgettem, minden addigi kételyem vele kapcsolatban elszállt. Képzeltem valakit az eddig kívülről látott széparcú énekesnő, felkapott sztár mögé, ami ez idő alatt teljesen megváltozott. Rögtön ismerősként kezelt, szívesen beszélt bármiről, egyértelműen látszott, hogy az életét teszi erre a hivatásra, hogy bátran, őszintén adja saját magát „ilyen vagyok” címszóval... Kellenek az ilyen „bolondok”.
Mondhatjuk, hogy te vagy ma Magyarországon az egyik leghíresebb jazzénekesnő. Ez az állapot egy beteljesült álom az életedben?
Természetesen igen, bár nem kiskoromtól kezdve álmodtam erről. Nem énekesnek készültem, a szüleim sem erre a rizikós pályára szántak. Nagyon jól értettem a matematikához és a reál tárgyakhoz, így középiskola után felvételiztem a Műszaki Egyetemre, ahova fel is vettek. Teljesen véletlen találkozásom volt a jazzel és magával az énekléssel. Mikor kipróbáltam azonnal tudtam, nekem ezt kell csinálnom. Egyébként nem tartom magam szigorúan jazzénekesnek. Nagyon sokféle zenét hallgatok, és sokmindenbe bele is kóstolok.
Azóta képezted magad?
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán végeztem 2008-ban. Berki Tamás volt a tanárom, akivel nagyon jól megértettük egymást. De azóta is folyamatosan képzem magam, rendszeresen járok klasszikus énekórákra. Nagyon fontos, hogy valaki kontrolláljon technikai értelemben, mert a hang változik, ráadásul belül az ember mindig kicsit mást hall, mint a hallgatói.
A zenekaroddal (Harcsa Veronika Quartet) a te szerzeményeidet adjátok elő?
Igen, én írom a számokat.
Mennyire engedsz beleszólást a többiek részéről?
A végleges verzió mindig a közös munka alapján születik meg. Természetesen mindenki hozzárakja a saját világát és ötleteit, ettől lesz kerek egész.
A zenekar egyrészről megkíván tőled egy komoly zeneszerzőt, énekest, előadóművészt, másrészről pedig egy dívát is.
Igen?
Hát, akár ha csak a rólad készült képeket nézzük, vagy azt, ahogy a színpadon létezel szerintem egyértelmű.
Egyáltalán nem érzem magam dívának. Csak annyiról van szó, hogy a színpadon segít kinyílni, hogy nem a hétköznapi ruháimat hordom. Segít elrugaszkodni. Van, aki farmerban szeret kiállni, az egész mást fejez ki. Nekem így színesen könnyebb, természetesebb.
Akkor ezzel a szereppel is tudsz azonosulni?
Persze.
Van másik formáció is, ahol énekelsz?
Az Erik Sumo Bandben, és Nicola Conte Jazz Combójában. De szerepeltem az Off Társulat két kortárs táncos koreográfiájában, és Puskás Tamás rendezésében a Centrál Színház Shakespeare: A velencei kalmár című előadásának vagyok a zeneszerzője.
Egyre több zenekar, énekes bukkan fel mostanában, sok nagyon jó is. Mi az szerinted, amitől ti mások vagytok, mint a többiek?
Alapvetően, hogy saját dalokat játszunk. Tényleg nagyon sok jó van a jazzvonalról is, például Fábián Juli vagy Gereben Zita, őket is egyre többen hallgatják.
Köszönhető még a kiváló menedzserednek is, nem?
Szepesi Matyiról beszélünk, aki tényleg kitűnő munkát végez, de ehhez először sok mindent le kellett tenni az asztalra. Eleinte nem volt menedzserünk, én járkáltam és telefonálgattam a szórakozóhelyeknek, hogy hadd menjünk oda játszani. Ez nagyon sok időt vesz igénybe, de végül beindult a dolog. Ezután figyelt fel ránk ő és ajánlotta fel, hogy segít. Nagyon nehéz ez, mert a menedzserek nem szeretnek kis zenekarokkal foglalkozni, csak olyanokkal, akik már tartanak valahol.
Babos Gyula egyszer azt mondta, hogy az alapvető különbség a régi és a mostani fiatal zenészek között, hogy a régebbiek a saját korosztályuknak játszottak a mostaniaknál pedig ez teljesen átfordult. Viszont téged és a Barabás Lőrinc Eklektric zenekart kiemelte. Ti vagytok azok, akik elérték, hogy fiatal közönségetek legyen.
Babos Gyula nekem is elmondta ugyanezt. Ez volt számomra a legszebb bók, amit tanártól kaptam. Nagyon jól esett, főleg tőle.
Miért angolul énekelsz?
Sokan azt hiszik, hogy azért, mert külföldön is érvényesülni akarok, de nem erről van szó. Egyrészt ahhoz a stílusú zenéhez, amit mi játszunk, a ritmikájához és minden máshoz jobban passzol az angol. Másrészt mindig is angolul énekeltem, ezt szoktam meg. Egyébként foglalkoztat, hogy egyszer magyarul is készítsek lemezt, de még nem tudom, mikor.
Beszéled is?
Igen, van egy felsőfokú nyelvvizsgám, de nem dőlök hátra, igyekszem gyakorolni, és sokat olvasok is ezen a nyelven.
Milyen vagy a magánéletben?
A magánéletben inkább visszahúzódó vagyok, szeretek egyedül, maximum kettesben lenni, berakni egy filmet vagy olvasni. Nagyon jól esik ez a sok nyüzsgés után.
